Jókai Mór: Egy az Isten

Jókai Mór: Egy az Isten

(8 idézet)

Szépirodalmi Könyvkiadó

Hogyan lehet elrekeszteni a valóságos világ parányi részét, és paradicsommá avatni azt? Csakis egy szerető asszony segítségével, akiért keményen megküzdött a férfi. Zboróy Blanka és Adorján Manassé egymásra találásának és szerelmük kialakulásának története ez a regény. Ebbe a történetbe az 1848-as forradalom egyes eseményei is beleférnek, s a múlt századi Torockó életét is bemutatja az író. Sorozatunk újabb kötete azt bizonyítja, amit sajnos gyakran hajlamosak vagyunk elfelejteni: történelmünk tényleg "vérzivataros" volt, de a magyar irodalom pontosan ezt a hosszú küzdelmet ábrázolva teremtette meg a maga időtálló értékeit. Gondoljon hát arra a nyájas Olvasó, hogy szöveg van előtte, szép, ízes, romantikus regény, egyenes tartású mondatok. Jókai Mór tollából, akinek művei könnyen megtalálják közönségüket: barátságosak és ibolyaszeműek, mint az a gyermeki felnőtt, aki írta őket.

Magyar szépirodalom

Hisz a nőt úgy alkotta a természet, hogy az idegek uralkodjanak rajta. Csakhogy adott neki hozzá csoda lelkierőt, tűrni és titkolni a szenvedést.

220. oldal

67

Ha tudnád, hogy milyen szép a világ; dehogy hagynád azt magadtól elzárva tartani! Ha tudnád, hogy milyen édes a szerelem, dehogy ismernél törvényt, mely azt megtiltja tőled! Ha tudnád, hogy mennyire bűnös minden ember; dehogy szégyenlenéd magadat előttük.

197. oldal

- Nem történt-e meg számtalanszor a világban, nem történik-e most is, hogy a férfi elhagyja a nőt, akit szeret, s fölkeresi a vészt, amit retteg?
- A nő erős lelke teszi azt. Bizonyosan a szeretett nő mondta azt: "Eredj! Hagyj el engem!" Ha azt mondta volna neki: "Maradj nálam!", ott maradt volna. Minden elkövetett hőstett s minden elmulasztott hőstett asszony munkája volt.

196. oldal

Ember vagyok és férfi. Meg tudnám önt védelmezni az egész világ ellen; de saját magam ellen nem. Én önt szeretem. Ha ön velem jön, a kárhozatba jön. Mert én nem vagyok sem szent, sem angyal! Ember vagyok- és rossz.

186. oldal

Van még ember a világon, aki képes arra a gondolatra, hogy a maga választottjának az arcvonásait hazavigye emlékében, s még a lábnyomát is lerajzolja a nedves homokról, s aztán megörökítse az arcot festményben, a lábnyomot bakancskákban! - Aki tud mindig róla gondolkozni - soha róla nem beszélni! - Ilyen bohó emberek is vannak még a világon.

180. oldal

Azt nem remélem, hogy valaha boldogok lehessünk együtt; hogy ő nekem valaha bármi örömet adhasson. Ahhoz nincs hitem. De hiszem, bizonyos vagyok felőle, hogy az út, melyen ő elindult, ide, e ház küszöbéhez visszavezet; hiszem azt, hogy egykor összetörve, megalázva, az egész világtól gyűlölve, eltaszítva ide fog vánszorogni az utolsó menedékéhez. És akkor az, akit senki sem szeret többé, fog találni egy szívet, aki sohasem szűnt meg őt szeretni, s akinek akkor nem lesz egyéb életgondja, mint az ő sebeit, amiket a világból elhozott, begyógyítani, s a szennyfoltokat, amiket homlokán elhozott, letisztogatni. Ez az én erős hitem!

292. oldal

Ő engem megölt. Ő sok olyant tett, amit férfinak, becsületes embernek nem szabad tenni - és én mégsem tudom őt gyűlölni. "Tegnap még szerettelek, holnap már gyűlölni foglak!" - Lehet azt mondani, lehet azt megtenni; de nem lehet azt - érzeni.

292. oldal

Aztán elgondolkozott róla, hogy milyen irtóztató egyedül áll a világban; elítélve büntetlenül, eltaszítva szerettelenül - minden embere fizetett kém, aki az ő kenyerét eszi! - Mennyire nem tartozik senkinek a kerek földön semmivel! Se hálával, se szeretettel, se tisztelettel, se barátsággal. - Neki se adtak ebből semmit.

A szerző további könyvei:

Jókai Mór: Politikai divatokJókai Mór: Az élet komédiásaiJókai Mór: A jövő század regényeJókai Mór: Az arany emberJókai Mór: Sárga rózsa
A szerző összes könyve
Rendben

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ