Tisza Kata: Doktor Kleopátra

Tisza Kata: Doktor Kleopátra

(8 idézet)

Alexandra Kiadó

Gábor Emma szerelemtéboly áldozata lesz. Napról napra bomlik meg az agya és elveszti kapcsolatát a realitással. Lassan ellenségnek látja barátait, képtelen ellátni munkáját, fölkelni reggel, elaludni este. Hallucinációi eluralkodnak rajta, kiesik a világból. Fekete Béla ki-besétál az életébe, hol akarja őt, hol nem, hol biztos, hol bizonytalan, kihasználja, elhagyja, megcsalja, gyötri, mígnem a nő hisztériássá válik, és orvosi segítségre kényszerül. Pszichiátere gyógyszeresen túladagolja, spiritisztája ördögűzést hajt rajta végre, mert kétségbeesésében minden hihető és hihetetlen módszerbe kapaszkodik. Felvonulnak pszichológusok, pszichiáterek, jósok, asztrológusok, álomfejtők, buddhista lelki vezetők, papok, hipnoterapeuták, házasságközvetítők, mind-mind segítési szándékkal, és jókora tarifával.Tovább...

Gábor Emma szerelemtéboly áldozata lesz. Napról napra bomlik meg az agya és elveszti kapcsolatát a realitással. Lassan ellenségnek látja barátait, képtelen ellátni munkáját, fölkelni reggel, elaludni este. Hallucinációi eluralkodnak rajta, kiesik a világból. Fekete Béla ki-besétál az életébe, hol akarja őt, hol nem, hol biztos, hol bizonytalan, kihasználja, elhagyja, megcsalja, gyötri, mígnem a nő hisztériássá válik, és orvosi segítségre kényszerül. Pszichiátere gyógyszeresen túladagolja, spiritisztája ördögűzést hajt rajta végre, mert kétségbeesésében minden hihető és hihetetlen módszerbe kapaszkodik. Felvonulnak pszichológusok, pszichiáterek, jósok, asztrológusok, álomfejtők, buddhista lelki vezetők, papok, hipnoterapeuták, házasságközvetítők, mind-mind segítési szándékkal, és jókora tarifával. A főhősnő egyre mélyebbre zuhan az őrületbe, hiszen oly keskeny a határ téboly és normalitás között, és oly hirtelen váratlansággal ragad magával a váltás. Emma öniróniával szemléli saját nyomorúságát, az író néhol metsző gúnnyal, máskor elnéző humorral, az abszurd és a groteszk elemeivel ábrázolja korunk segítőinek seregét, míg a főhős vissza nem rugdossa magát az élhető életbe.

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

Regény

Nem tudok létezni. Nem tudok aludni, hónapok óta. De ébren lenni se vagyok képes. Nehezemre esik a levegővétel. Nem tudok enni, folyamatos hányinger kínoz. Dolgozni se tudok. Rettenetesen fáj a fejem.  A nyakam. Az ízületeim. A gyomrom. Dobog a fülem. Nincs kedvem semmihez, nem érdekel semmi. Nem látok kiutat. Nem akarom folytatni. Nem vagyok hajlandó, se képes több halálra. Rettenetes már a levegőtlensége a tömegmagánynak.

73. oldal

Igen, igen, sorsunk van, feladatunk van. A bánattal is. 

83. oldal

Az ember küzd, hogy tartozzon valahová, és amikor eléri, mindent megtesz, hogy visszanyerje a szabadságát.

134. oldal

Mi lesz a szerelemmel? Keringeni fog a világegyetemben, mint a beteljesületlen szerelmek? Elmúlik? Megmarad örökre? Hogy tud elmúlni, ha tudom, hogy nem viszonzatlan?

33. oldal

Éttermekbe menekültem, hogy ne üljek otthon, mindennap másikba, és azt nézegettem, hogy miről beszélgetnek a párok. Megállapítottam, hogy leginkább semmiről. Vagy ha igen, többnyire a pasas pofázik, önmagáról természetesen, a nő meg hallgatja. Ha házasok, csönd van. Ha nem azok, akkor a férfi beszél, hogy majd válik, de a gyerekek... A nő meg egyre csak zsugorodva és zsugorodva hallgatja. Jött ilyenkor, hogy felpattanjak, odarohanjak, kitépjem a nőt a székből és elrohanjak vele, a férfi meg hadd takarózzon az ostoba, egoista, átlátszó dumájával.

44. oldal

Csomagolod, pakolod és viszed a könyveidet, a pakkodat, a képeket a falról. A színeket, ízeket és hangulatokat, a hozzájuk kötődő életmozaikokkal. Indaként bevonnak a formák és alakzatok a maguk történeteivel, hangoskodásukkal és dacos csöndjükkel, amivel gondolataid felgyorsuló dübörgését provokálják, hasítják ki belőled. Elkerülhetetlen, megmenekülhetetlen a zuhanás, a szédülés önmagadba, a ki-betapicskolás a pisafolyószerű érzelemtócsádba, amelyet az éveid könyörtelenül teremtettek köréd.

33. oldal

Megszállottak vagyunk, mi, nők a szerelemtébolyban, végtelenül ostobák, és ettől kiszolgáltatottak. Annyira rosszul választunk. Vagy érzelmesen, vagy bölcsen, a kettő együtt ritkán jár. Akit imádunk, annak mindent lehet, akit meg nem, az akár fejre is állhat, szegény, mindegy.

23. oldal

187

Aki egyszer már veszített, úgy igazán, vérre menően, az nem könnyen kockáztat újra. Aki egyszer már adott, mindenestül, önmagából egy jókora darabot, az nem tékozol újra. Ha gyengülsz, magadra maradsz. Erőd még inkább elhagy. Erőddel pedig mosolyod, lényed. Lassan a többiek is. Mindenki a jóhoz tapadna. Félelmed pedig rád, az arcodra. Az utat mind egyedül járjuk. Legyünk páratlanul vagy párban: egyedül. Tudom, hogy fáj az egyedül. Fáj az együtt, mégis egyedül. Fáj az egyedül is együtt. Záródsz és záródsz, szorongásod a pajzsod, fegyvered. S ha szemed csukva, füled mellett megy el a dal is. Nem látsz színeket, nem érzel ízeket. Ott állsz magaddal szemben, és nem tudod, ki néz a tükörben. Ha elmentél már a legmélyebb mélységbe, rá kell jönnöd, hogy hit nélkül nem térhetsz vissza. Visszatalálhatsz magadhoz, önmagadon keresztül, de egy másik útvonalon, mint addig. Utólag hálás lehetsz veszteségeidért, hogy eljuttattak egy kevésbé szemfényvesztő valósághoz, azaz "a valósághoz". Igen, igen, sorsunk van, feladatunk van. A bánattal is.

A szerző további könyvei:

Tisza Kata: RevánsTisza Kata: Magyar pszichoTisza Kata: A legjobb hely a városban te vagy

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom