![]() | Robert Merle: Csikóéveink(5 idézet) A XVI. századi Franciaországot, a hugenották viharos, vérzivataros századát felelevenítő regényfolyam második kötetében a főhős, a jóvágású, eszes, bátor, szenvedélyes és gáláns Pierre de Siorac és balkézről való szépséges öccse, akinek látása ugyancsak megdobogtatja a női szíveket, Montpellier híres egyetemére mennek tanulni. Pierre orvosnak készül, Samson gyógyszerésznek. A délfrancia város színes forgatagában, ahol sok-sok veszélyes kaland és még több „veszedelmes”, ám gyönyörteljes viszony vár hőseinkre, világhírű tudósok és orgyilkosok jönnek-mennek, vad tivornyák és poétikus vagy éppen kísérteties szerelmek dúlnak, orvosnövendékek éjféli temetőkben titkon anatómiát tanulnak, miközben folyik tovább a Franciaországot megosztó áldatlan testvérharc, buzgó pápisták és derék kálvinisták gyilkolják egymást. Pierre-nek és Samsonnak, valamint az olvasónak bőven kijut hát az izgalmakból, váratlan fordulatokból, hátborzongató élményekből és szenvedélyes érzésekből e kalandregénynek is beillő, ám sokrétű és pontos történelmi ismeretek birtokában és biztos mesterségbeli tudással megírt, sodró lendületű műben. |
Eljövendő bajokról nem tudni hasznosabb, mint ismerni őket.
Marcus Tullius Cicero(átvett idézet)
211. oldal
A hálátlanság valóban furcsa vétek, s ámbár igen elterjedt, az nem teszi kevésbé ocsmánnyá, ellenkezőleg: úgy elcsúfítja a lelket, mint a pestises fekély akár a legszebb testet is.
3. fejezet, 63. oldal
Nagy kár bizony azt szeretni, ki nincs itt (...), s helyette a szelet ölelni.
3. fejezet, 83. oldal
Olyan a nő, akár a szél s a vihar; hogy mire képes, senki előre meg nem mondhatja.
7. fejezet, 197. oldal
Bármerre tekint is az ember, mindenütt sorompók állják útját! Ha világunkat csakugyan Isten teremtette s jónak teremtette, szeretném tudni, ki packázta azóta ennyire el!
9. fejezet, 290. oldal