Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés

(54 idézet)

Jelenkor Kiadó

Dosztojevszkij hitelezők nyomása alatt, kapkodva írta első nagyregényét. Korának szinte minden nyelvi rétegéből merített; néha szándékosan tartózkodott az egyértelmű, lezárt nyelvi megoldásoktól is. A mű többértelműsége és a nyelv és a nyelvfelfogás folyamatos változása miatt van szükség mindig újabb értelmezésekre – Vári Erzsébet fordítása (amely a három korábbi magyar fordítással szemben először "vágatlan") a bibliai, filozófiai, szépirodalmi utalások magas rétege mellett a mű modernebb, kevéssé stilizált, városias nyelvhasználatát is érvényre juttatta.

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

Kötelező olvasmányokRegény

Vannak sértések (...), amelyeket a legjobb akarattal sem lehet elfelejteni.

A napkelték, a nápolyi öböl, a tenger... de az ember nézi, nézi és elszomorodik. Ez a legrosszabb, hogy mindig valamiért szomorú az ember. Akkor már jobb itthon: itt legalább másokat okolhatok, és magamat felmentem.

Negyedik rész / 1.

Az ember, amilyen aljas, mindent megszokik.

2. fejezet, 29. oldal

Minden embernek legalább egyvalakije kell hogy legyen, aki szánja!

10. oldal

Azzal ugyan senkit meg nem javítasz, ha eltaszítod.

82. oldal

Sose kezeskedjék olyasmiről, ami férj és feleség, vagy szeretők között történik. Ott mindig van egy zugocska, amelyet csak ők ketten ismernek, senki más a világon.

302. oldal

Ki-ki magáról gondoskodik, és az éli világát a legvígabban, aki a legjobban be tudja csapni magát.

303. oldal

Csak a lelki nemessége meglegyen valakinek, mást mindent megszerezhet tehetséggel, tudással, értelemmel, zsenialitással.

Mert hogy igen nagy bűnös vagy, az igaz (...), kivált azért nagy a bűnöd, mert haszontalanul áldoztad fel és dobtad oda magadat. Ez ne volna förtelem? Nem förtelem, hogy mocsokban élsz, mikor annyira gyűlölöd a mocskot, és magad is tudod (csak a szemedet kell kinyitni), hogy senkinek nem használsz ezzel, senkit semmitől meg nem mentesz?

4. rész, 4. fejezet

Ott ül a förtelmes szakadék szélén, a pusztulás szélén, már húzza lefelé a mélység, és ő csak legyint, befogja a fülét, mikor a veszedelemre figyelmeztetik! De hát mire vár? Csodára talán? Igen, csakis így lehet! Hát nem a téboly tünetei ezek?

4. rész, 4. fejezet

Noha alig egy perccel előbb még emberek társaságára vágyott, az első valóban hozzá intézett szóra feltámadt megszokott érzése, az ingerültség és ellenszenv minden idegen iránt, aki személyéhez próbál vagy csak szándékozik férkőzni.

Bizonyos emberekről csak úgy ítélhetünk igazságosan, ha félretesszük az előítéleteket, és függetlenítjük magunkat a mindennapi környezetünkben megszokott emberektől és dolgoktól.

6. rész, 4. fejezet, 472. oldal

Ami nem sikerült, azt mindig ostobaságnak látjuk!

6. rész, 7. fejezet, 518. oldal

Vért ontanak és ontottak, mióta a világ világ, ömlött, mint a zuhatag, pezsgő, és aki ontotta, azt megkoszorúzták a capitoliumon, és később az emberiség jótevőjének nevezték.

518. oldal

Ahol ketten jól megvannak, oda harmadik ne dugja az orrát.

453. oldal

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom