Benina: Bíborhajú 2. - A boszorka démona

Benina: Bíborhajú 2. - A boszorka démona

(8 idézet)

Könyvmolyképző Kiadó

Készülj fel! A könnycseppjeid jégvirággá dermednek! A tiszta vérű boszorka, Claire White normális életet él, olyat, amilyenre vágyott. Kedvesével, a féldémon Kellan Blackkel egyetemre járnak, és végtelenül boldogok. Az Üldözők visszavonultak, noha folyamatosan figyelik őket, a Zsoldos pedig halott. Valaki azonban gyilkos szándékkal tör rájuk...
"A fájdalmam haragba csapott át. Hirtelen minden vörös lett. Izzott az ég, és forróság ölelt körbe. Kellan meghalt. Hát kövesse őt a gyilkosa is!"
Létezhet-e nagyobb fájdalom? Claire világa összeomlik, a lelke apró szilánkokra hullik. Végtelen fájdalmában a Bölcs mutatja meg az utat, mely egy számára idegen világba vezet. Oda, ahonnan talán nincs visszatérés. Segítője az Ellenség, akiben nem lehet megbízni... vagy mégis? Claire-ben fellángol a remény! A mágiát maga mögött hagyva elindul, hogy beteljesítse a jóslatot. Ha sikerrel jár, minden helyre jöhet, ha nem, minden elpusztul - vele együtt. A varázslat mindig benned él!

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

HorrorIfjúsági irodalom

Minden érdekelt vele kapcsolatban, és szinte pattanásig feszült minden érzékem, hogy bár vele vagyok, mégsem érezhetem őt.

6. fejezet, Kompromisszum, 113. oldal

Szerelemre lobbanni egy álmaimban látott lány iránt! - micsoda romantikus őrültség.

6. fejezet, Kompromisszum, 109. oldal

Emlék. Van, amit szándékosan tárolunk, mint például a vonásokat, a szeretett lény mosolyát, mélyreható pillantását, és ezeket a tudatosan tárolt dolgokat bármikor előhívhatjuk, ha szükségünk van rájuk. (...) Viszont a tudatalattink is emlékszik, talán még intenzívebben. Ezeket az emlékeket nem tudjuk az akaratunkkal előcsalogatni, váratlanul csapnak le ránk. Elég egy illat, egy szín, egyetlen szó, és a tudatalattink máris a felszínre hív elfeledettnek vélt jeleneteket, párbeszédeket, vagy akár egy ölelést. Ezek megrendítőbbek, mint bármely tudatosan tárolt pillanat.

17. fejezet, A Végtelen, 336. oldal

A bánat a részeddé vált, fájdalommá alakult. Egyre inkább elnehezült, és egyre mélyebbre húzott, ahol már senki nem tudott elérni téged.

5. fejezet, A remény szorításában

Hidd el nekem, drága barátom, a tudás nem mindig áldás! A végtelen tudás ijesztő, taszítja azokat, akik nem képesek rá, s csak a végtelen magányosságot hagyja maga után.

Epilógus

Gyűlöltem, mert nekem megadatott, míg ő a hideg földbe kényszerült. Gyűlöltem, mert élveztem, ahogy a forró víz átmelengeti fáradt testemet. Gyűlöltem az életet, amikor ő már halott volt.

5. fejezet, A remény szorításában

Vannak olyanok, akik ok nélkül bántanak, fájdalmat okoznak, és te így megtanulod becsülni a szeretetet és a törődést. Vannak, akik a mélybe löknek, hagynak lezuhanni, de így tudsz majd mindig felállni. Vannak, akiket elveszítesz, mert meghalnak, te pedig így tanulod meg értékelni az életet.

13. fejezet, Jégvirág

150

A rémálom nem bennem élt, hanem én éltem át minden egyes elátkozott napfelkeltével, amit nélküle kellett megélnem.

3. fejezet, Tagadás

A szerző további könyvei:

Benina: Bíborhajú - A Boszorka fényeBenina: Bíborhajú 3. - A boszorka városaBenina: Farkasok nemzetsége 1. - Megsebzett szabadság

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom