Moldova György: Az utolsó töltény 3.

Moldova György: Az utolsó töltény 3.

(6 idézet)

Urbis Könyvkiadó

Mikor "Az utolsó töltény" második kötete után kitettem a pontot, korántsem voltam biztos benne, hogy folytatom önéletrajzi töredékeimet. Becsvágy engem már nem hajt, nem érdekel, hogy 75 vagy 76 könyv marad utánam. Számos kétség nyomasztott: nem válik-e nevetségessé már maga a cím is? Utolsó tölténye általában csak egy szokott lenni az embernek, nekem pedig három is lapulna a táramban, valóságos sorozat. A másik, ami elgondolkodtatott: maradt-e bennem elegendő erő, hogy nekivágjak egy újabb, világot provokáló, önmagamat élve boncoló vállalkozásnak? Aztán látnom kellett: a helyzet nem változik. A nyomor nem csökken, az ország újra hárommillió koldus telkévé válik. A már halottnak hitt nacionalista és fasiszta eszmék újra felütik a fejüket. A politika csak színleg száll szembe velük, mert nem akarnak szavazatokat veszíteni, az egyházak is másról beszélnek, nekem viszont senki sem adhat felmentést, köteles vagyok harcolni az utolsó töltényig. Ez a harmadik kötet életemnek az 1963-tól 1968-ig tartó időszakát írja le. Az események két kristályosodási pont körül rendeződnek, az egyik politikai: Csehszlovákia megszállása a Varsói Szerződés csapatai által, a másik érzelmi természetű: egy éveken átívelő szerelem története.

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

Regény

Az ismeretlen iránt nincs bennünk vágyakozás. Az sokkal nehezebb, ha egyszer találkozunk valamivel, ami megragadja a lelkünket, aztán soha többé.

277. oldal

A legjobb környezet is börtönnek tűnik, ha nem áll módunkban tetszésünk szerint elhagyni.

284. oldal

Szakítani akkor illik egy emberrel vagy párttal, mikor jobban megy a sora, mint korábban, és nem olyankor, amikor válságba került.

242. oldal

Mindenki annyit tudhat a saját életéről, hogy még éppen el tudja viselni azt, egy jottányival több ismeret már a létüket ingatja meg.

203. oldal

A szerelem, mondják, az a ház, ahol nem szabad megmaradni a földszinten, hanem érdemes felmenni a legfelső emeletre is.

92. oldal

Bevallom: alapvetően gyáva vagyok, és lehet, hogy furcsán hangzik, ezt nem szégyellem, hanem egyenesen büszkélkedem vele. Mert ha egy oroszlán bátor, az ember csak vállat von: mi a különös ebben? Egy oroszlántól elvárható a merészség, de annál inkább megbecsülendő, ha egy magamfajta gyáva nyúl, belátva, hogy nem kerülheti el a harcot, hátsó két lábára emelkedik, és támadásba lendül.

31. oldal

A szerző további könyvei:

Moldova György: A rövid élet titkaMoldova György: Malom a pokolbanMoldova György: Ki ölte meg a Holt-tengert?Moldova György: A mocsári hajósMoldova György: Az ideális hadifogoly
A szerző összes könyve

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom