Dan Ariely: Az (őszinte) igazság a hazugságról

Dan Ariely: Az (őszinte) igazság a hazugságról

(22 idézet)

HVG Kiadó

Vajon tényleg elrettent bennünket a tisztességtelen viselkedéstől a lebukás veszélye? Miért csalunk többet, ha divatos márkák utánzatait viseljük? Becsületesebbé tesz-e bennünket az együttműködés? Miként hat a vallás a tisztességre?

Bár szeretünk becsületes emberként gondolni magunkra, valójában mindnyájan csalunk vagy hazudunk néha. Erkölcstelen viselkedést nemcsak a politika világában figyelhetünk meg, hanem a saját életünkben is, a magánéletünktől a munkahelyünkig szinte mindenhol.
Dan Ariely, pszichológus és viselkedési közgazdász, könyvében a tisztességtelen viselkedést állítólagosan kiváltó költség-haszon elemzést vizsgálja, és arra a következtetésre jut, hogy gyakran azok az irracionális erők hatnak a cselekedeteinkre, amelyeknek általában nem tulajdonítunk nagy jelentőséget. Könyve révén felfedezhetjük a mindennapi életünket becsületesebbé (vagy éppen tisztességtelenebbé tevő) pszichológiai és környezeti tényezőket, és felismerhetjük, miként csalunk a saját érdekünkben úgy, hogy közben megőrizzük az önmagunkról alkotott pozitív képet.

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

Pszichológia

Egyetlen módon lehet kideríteni valakiről, hogy becsületes-e - meg kell kérdezni tőle. Ha igennel felel, akkor szélhámos.

Groucho Marx(átvett idézet)

9. oldal

Az erkölcs, a művészethez hasonlóan, azt jelenti, hogy húzunk valahol egy vonalat.

32. oldal

Az embernek nem kell korruptnak lennie ahhoz, hogy problematikusan és időnként kárt okozóan cselekedjen. Abszolút jó szándékú embereket is elgáncsolhatnak az emberi elme tekervényei, és égbekiáltó hibákra késztethetik őket, ám ők sokszor ettől függetlenül jónak és erkölcsösnek látják magukat.

67. oldal

A csábításnak való ellenállás jelentős erőfeszítést és energiát igényel. Gondoljunk izomként az akaraterőre! Amikor megpillantjuk a sült csirkét vagy a csokoládés turmixot, az első, ösztönös reakciónk a "Nyami, ez kell nekem!" Ám a vágyunk legyőzéséért folytatott küzdelemben felhasználunk némi energiát. A csábítás elkerülése érdekében hozott összes döntésünk valamilyen mértékű erőfeszítéssel jár (mintha egyszer felemelnénk egy súlyzót), és ha folyamatosan használjuk, kimerítjük vele az akaraterőnket mintha újra és újra felemelnénk azt a súlyzót). Mindez azt jelenti, hogy ha egész nap nemet mondunk a csábításokra, akkor csökken a velük szembeni ellenálló képességünk - és előbb-utóbb elérkezik a pillanat, amikor megadjuk magunkat, és teletömjük a pocakunkat túrós tekerccsel, Oreo keksszel, sült krumplival vagy bármivel, amire éppen a fogunk fáj.

94-96. oldal

Minden csalogató árucikk, amely mellett elhaladunk a kirakat előtt, és nem vásároljuk meg, porrá zúzott impulzus, ami lassan és módszeresen nyirbálja az akaraterőnket - és ami valószínűbbé teszi, hogy aznap, később, engedünk majd valamilyen csábításnak.

104. oldal

Sokkal könnyebb elkerülni a csábítást, semmint akkor felvenni vele a harcot, amikor sóváran megtelepszik a konyhapulton. Ha pedig képtelenek volnánk erre, még mindig van mit tenni - elszámolhatunk százig, dalra fakadhatunk vagy cselekvési tervet készíthetünk, amelyhez aztán tartjuk is magunkat.

107. oldal

Általában véve úgy véljük, hogy pontosan ismerjük a preferenciáinkat és a személyiségünket, igazából azonban egyáltalán nem ismerjük önmagunkat (és határozottan nem annyira jól, mint amennyire hisszük). Ugyanúgy megfigyeljük önmagunkat is, ahogyan megfigyeljük és megítéljük mások cselekedeteit - és ezekből a cselekedetekből következtetünk arra, hogy kik vagyunk és mit szeretünk.

114. oldal

Nem szabad az első tisztességtelen cselekedetet sem elbagatellizálnunk. Hajlamosak vagyunk azzal a felkiáltással megbocsátani az első botlást, hogy ez csak az első, és nincs, aki ne hibázna. És habár ez igaz lehet, azt is fel kell ismernünk, hogy az első tisztességtelen cselekedet talán rendkívül fontos szerepet játszik abban, ahogy az adott személy attól a ponttól kezdve önmagára és a tetteire tekint - emiatt pedig ezt a legfontosabb megelőznünk. Ezért olyan fontos visszaszorítani a tisztességtelenség látszólag ártalmatlan egyedi megnyilvánulásait. Ha megtesszük, talán idővel becsületesebbé és kevésbé korrupttá válik a társadalmunk.

127. oldal

Egyetlen erkölcstelen cselekedet valószínűbbé teszi a következőt, és az egyik területen megmutatkozó erkölcstelen viselkedésünk befolyásolhatja a moralitásunkat más területeken is. Mivel ez tény, oda kell figyelnünk a tisztességtelen magatartás első jeleire, és minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk azért, hogy még bimbójában elfojtsuk, mielőtt teljes virágjában kibontakozhatna.

127-130. oldal

Az önámítás hasznos stratégia, hogy elhiggyük a saját kitalált történeteinket, ha pedig sikerrel járunk, kisebb a valószínűsége annak, hogy véletlenül eláruljuk, hogy mások vagyunk, mint akinek színleljük magunkat.

132. oldal

Amikor mi és a környezetünkben élők tisztességtelenül viselkedünk, előbb-utóbb elkezdünk mindenkire gyanakodni, és a bizalom hiánya szinte minden tekintetben megnehezíti az életet.

147. oldal

Talán nem mindig tudjuk pontosan, hogy miért tesszük azt, amit, miért választjuk azt, amit, vagy miért érzünk úgy, ahogy. Azonban a motivációink zavarossága nem akadályoz meg abban, hogy tökéletesen logikusan hangzó érveket hozzunk fel a cselekedeteink, döntéseink és érzéseink mellett.

151-152. oldal

Néha (talán gyakran) nem a nyilvánvaló választási lehetőségek alapján hozunk döntéseket, hanem ösztönösen tudjuk, hogy mit akarunk, és ezért mentális gyakorlatokat végzünk, amelyek során mindenféle igazolást fabrikálunk, hogy megmásítsuk a kritériumokat. Ekképpen azt kapjuk, amit tényleg szeretnénk, ám ugyanakkor fenntartjuk a látszatot - önmagunk és mások számára is -, hogy racionális és érvekkel jól alátámasztott döntést hoztunk.

154. oldal

Talán, amikor csaláson érünk valakit, mikroszkopikus méretű benyomás marad bennünk az eset után, és leheletnyivel mi is erkölcstelenebbé válunk. Majd amikor egy újabb etikátlan magatartás szemtanúi leszünk, az erkölcsiségünk tovább romlik, és az "erkölcstelenség-kórokozók" számának növekedésével egyre veszélyeztetettebbé válunk mi is.

179. oldal

Ha a barátaink velünk együtt lépik át az etikai határvonalat, akkor nem válik-e a szemünkben is társadalmilag elfogadhatóbbá a cselekedetünk? Talán túlzásnak tűnhet, hogy ilyen sokat megtegyünk magatartásunk igazolására, de gyakran megnyugvást nyújt számunkra, ha a cselekedeteink összhangban vannak a körülöttünk lévők szociális normáival.

181. oldal

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom