 | Marcus Rosenlund: Az időjárás és a történelem(40 idézet) Ahhoz, hogy meghódítsuk a világot, nem elég létrehozni a világ leghatalmasabb kereskedelmi birodalmát, vagy a világ legütőképesebb fegyveres erejét. Az időjárás erőin is felül kell kerekednünk. Ez eddig a világtörténelem egyik birodalmának sem sikerült, ezért mindannyiukat utolérte a végzet. |
Abból, amit a régi időkről mondanak, sok minden tényleges történéseken alapul.
11-12. oldal
A tenger ad, és a tenger elvesz. Miközben egy város - Rungholt - jövőjét elmossa a tenger, létrejönnek a feltételei annak, hogy egy másik város - Amszterdam - egy világméretű hajózási és kereskedelmi birodalom központjaként fényes jövő elé nézhessen.
12. oldal
Nem szabad túlságosan a sokat emlegetett globális átlaghőmérsékletre helyezni a hangsúlyt. Az ugyanis nem ad teljes képet, és semmit sem árul el a helyi viszonyokról. És végső soron bármelyik irányban meglepően apró eltérések is elegendők ahhoz, hogy évszázadokon át tartó galibát okozzanak.
18. oldal
Ki mondta, hogy a térkép körvonalai örök időkre szólnak? A partvidékek topográfiája dinamikusan változik, és ez a jövőben is így lesz. Az eróziós erők, a szél, az eső és az árapály miatt szárazföld és tenger határa mindig is változott. Szigetek születnek és tűnnek el.
22. oldal
Akár a természetes, akár az ember által kiváltott éghajlatváltozásokról beszélünk (a kettő nem egymást kölcsönösen kizáró jelenség), egyvalami biztos: sosem lesz unalmas a tengernél lakni. A szárazföld és a víz határvidéke továbbra is eleven és állandóan változó frontvonal marad, ahol az elemek egymással harcolnak az uralomért.
32. oldal
Maga a föld él, és az időjárás és az élet erodáló erőinek hatására változik. Az út görcsös, lassan lüktető kígyóvá alakul. Felszíne emelkedik és süllyed, széle lassan ide-oda mozog, de iránya alapvetően megmarad a földön. Mintha két párhuzamos világ létezne: a gyors, biológiai és a lassú, geológiai világ. Az utak, amelyeken az élet áramlik, a két világ metszéspontját jelentik.
35. oldal
Az utak azóta cikcakkoznak a földön, amióta egyáltalán élet létezik, az élet, amely jellegénél fogva nyughatatlan.
36. oldal
Ahogy a dinoszauruszok vándorlási útvonalát még több tíz millió év elteltével is látni lehet, a mi útjaink is tartós nyomot hagynak majd a lerakódásokban, és megtalálhatók lesznek még korszakokkal az után is, hogy az utolsó ember kilehelte a lelkét.
37. oldal
A mi specialitásunk az alkalmazkodás. Szinte bármihez alkalmazkodunk, jóhoz és rosszhoz is. Még a magunk által okozott, végső soron rendkívül pusztító éghajlatváltozáshoz is, feltéve, hogy kellően lassan történik. Mármint emberi lépték szerint lassan, hiszen amit mi lassúnak találunk, az a természet ősi mércéje szerint villámgyors fordulat. A képességünk, hogy szinte akármilyen viszonyokhoz alkalmazkodunk, áldás és átok is egyben. Segít nekünk életben maradni, de idővel csaknem bármilyen őrültség normálisnak tűnhet miatta.
40. oldal
A napsütés és a hátszél lustává tesz. (...) Civilizációnk fejlődésében a nagy előrelépések nehézségek és a szembeszél közepette történnek. A hirtelen és drámai éghajlatváltozások kényszerítenek bennünket arra, hogy egymáshoz forduljunk, és összedugjuk a fejünket.
62. oldal
"A szükség találékonyságot szül" (...) kifejezés szerintem kissé túloz is - a szükség többnyire nélkülözést és nyomort szül.
71. oldal