Sütő András: Az idő markában

Sütő András: Az idő markában

(4 idézet)

Szépirodalmi Könyvkiadó

Sütő Andrást szép erdélyi nyelve, a romániai magyarság sorsáért tevékeny indulata, a híd-szerep vállalása egyik legismertebb, legkedveltebb írónkká avatta. Elbeszélő műveit, színjátékait, esszéit nagy gyönyörűséggel olvassuk.
Mestereiről, barátairól, sorstársairól úgy emlékezik meg, hogy személyes emlékeiben, önéletírásszerű visszapillantásain, vallomásaiban egy ország gondja-baja, jelene és múltja is tükröződik, sőt jövőjére is nyílik ablak. Esszéi, úti tűnődései minden mondatukkal arról tanúskodnak, hogy Velencében éppúgy, mint Teheránban, Weimarban éppúgy, mint Rómában, mindig hazagondol, mindig megmarad annak a tájnak és emberi közösségnek elkötelezettségében, mely útjára bocsátotta. Ugyanazon gondnak a szorításában járt-kelt, nézelődött – ahogyan ő maga írja –, más szóval: a mezőségi asszonyok ősi példája szerint, az úti reménységgel együtt magával vitte otthoni fonnivalóját is.
A kötetben a Nagyenyedi fügevirág és az Évek – hazajáró lelkek című nagy sikerű könyveiből válogatott esszéit, cikkeit, naplójegyzeteit adják ki újra, a legjelentősebb színházi tárgyú beszélgetésekkel kiegészítve az előbbieket.

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

KortársÉletrajz, napló

A szülőföldnek sírhantjelöltjei vagyunk. És egyhangúlag megválasztott emlékei. Mert az utolsó hely az, ahol nevünk emlegetése kilobban... Mert amikor mindenütt elfelejtettek: a szülőföldnek még mindig akad mondanivalója rólunk.

29. oldal

Havasi emberek megfigyelése, miszerint a viharban eltévelyedettek akkor kerülnek végveszélybe, ha már hátrafelé sem tájékozódhatnak, mert lábuk nyomát a hó befújta. Az ér, ha nem is tudja, honnan ered: elvergődik az óceánig.

22. oldal, Nagyenyedi fügevirág c. naplójegyzet

Hűség és bátorság csak olyan emberek körében tanyázik, akik tiszta lelkiismerettel vannak egymás iránt: akiknek mosolyába nincsen kés göngyölve, szavaik pedig nem arra valók, hogy a szándékaikat eltitkolják velük.

19. oldal, Nagyenyedi fügevirág c. naplójegyzet

A félelem, amely az erdei vadak létének és fennmaradásának legelső feltétele: az embert megnyomorítja.

15. oldal, Nagyenyedi fügevirág c. naplójegyzet

A szerző további könyve:

Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér
A szerző összes könyve

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom