Hankiss Elemér: Az emberi kaland

Hankiss Elemér: Az emberi kaland

(128 idézet)

Helikon Kiadó

Itthon vagyunk-e a világban? Körülöttünk forog-e a világmindenség, mint ahogy balgább pillanatainkban hisszük, hinni szeretnénk, vagy valahol a peremén kapaszkodunk? Mik az esélyeink itt ezen a bolygón? Túlélnek-e minket a pillangók? Hogyan került be a gonosz, a rossz, a szenvedés a világba? Nevetett-e valaha is Mózes vagy Jézus? A könyv szokatlan és nyugtalanító kérdéseket tesz föl, és nem mindig talál majd rájuk megnyugtató választ. De a szerző szándéka s meggyőződése szerint ennek ellenére a remény, és nem a kétségbeesés könyve. Az emberiség nagyszerű kalandjáról szól egy olyan világban, ahol a rettenet és a szépség, a sötétség és a fény, a halál és a szeretet küzd egymással.

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

Társadalomtudomány

Az ember azáltal is kudarcot vallhat, hogy képtelen a teljes életre. Képtelen arra, hogy teljes mértékben jelen legyen ebben a világban. Képtelen lehet arra, hogy az idő folyását egzisztenciális valóságként élje meg, mint egy "örök most"-ot. Aztán, amikor a mulandóság démonja fenyegeti, megpróbálja minél több mulandó dologgal feltölteni a pillanatot; elképzeli, hogy élete tovább folytatódik az idő végezete után is, s hogy élete vég nélküli, anélkül, hogy örrökévaló volna.

119. oldal

Önmagunk védelmében nem akarjuk tudomásul venni azt, hogy a világ közönyös és kíméletlen, életünk esendő és törékeny. Élni akarunk a menekülés és a győzelem lehetőségével. Valami ilyesmi lehetett az a mozgatóerő, amely kifejlesztette bennünk azt a képességet, hogy a veszélyeket lehetőségekké, a vereséget győzelemmé alakítsuk át.

109. oldal

A Sátán felfedezése vagy kitalálása az emberiség egyik legzseniálisabb teljesítménye volt. Legalábbis azoké a civilizációké, amelyek kialakították ezt a mítoszt. A gonosz és a szenvedés elleni küzdelem egyik legfontosabb eszközévé és fegyverévé vált. Olyan eszközzé, amelynek segítségével a nyugati civilizációban élő ember sikeresen csökkentette a gonosz jelenlétéből származó szorongást és félelmet.

103-104. oldal

Az emberi történelem tulajdonképpen tanulási folyamat, amelyben a gonosz csak arra szolgál, hogy próbára tegyen minket, és továbbvezessen a szeretet, az erény és a bölcsesség útján. A gonosz fokozatosan kiküszöbölődik majd az emberi világból.

101. oldal

Az értelmetlen és érthetetlen szenvedést (...) nehezebb elviselni. Könnyebb elviselni és elfogadni a szenvedést, ha az ember tudja, vagy úgy véli, hogy tudja, mi az oka, forrása. Hogy mi az értelme.

98. oldal

A keresztség volt az egyik legfontosabb fegyver a gonosz ellen. A keresztény hit szerint a kereszteletlen ember a "démonok áldozata" marad. A hagyomány szerint egyébként a keresztség a hajdani vörös-tengeri átkelés csodáját is idézi. A keresztség szentségének oltalmában a hívők átjutnak a világi élet veszélyes vizein, de az ördög belefullad a vizekbe, ahogy annak idején a fáraó hadserege fulladt bele az összecsapódó Vörös-tenger hullámaiba.

95-96. oldal

A gonosz jelenléte a világban a kezdetektől fogva alapvető élménye lehetett az embernek és az emberi közösségeknek. Ez magyarázhatja azt a buzgalmat, amellyel az emberek mindenkor igyekeztek kiűzni életükből és világukból a gonoszt. Minden lehetséges és lehetetlen eszközt felhasználtak erre a célra. Története során mintha állandó ostromállapotban élt volna az emberiség.

95. oldal

Kétezer éven át a Sátán otthonosan mozgott a nyugati civilizáció képzeletvilágában. Ő volt az egyik főszereplője a civilizációnk hátterében folyó kozmikus drámának. De bejáratos volt - az ösztönök és kisértések hátsó kapuján át - mindennapi életünkben is. Civilizációnk gyökeresen más volna, ha az emberi félelem és remény annak idején nem teremtette volna meg rettenetes és csábító, fenséges és démoni figuráját.

95. oldal

A modern hegemónia titka: a média segítségével az uralkodó osztályok kezelik az érzelmi kielégülés fogantyúit, és ellenőrzésük alatt tartják a mindennapi életet.

Lauren Langman(átvett idézet)

54. oldal

A vásárlóközpont amorális világ. Triviális módon ugyan, de túljutott a jó és a rossz ellentétén. A hagyományos és modern társadalmakban az emberek viselkedését és cselekedeteit morális törvények szabályozták. Arra ösztönözték őket, hogy zabolázzák meg ösztöneiket s vágyaikat, illetve alakítsák át őket emberileg és társadalmilag hasznos erőkké. Azzal, hogy arra biztatja az embereket, hogy fenntartás nélkül éljék ki minden ösztönüket és vágyukat, a Sátán voltaképpen bezárja őket ösztöneik ketrecébe. Megfosztja őket szabadságukól és az emberré válás esélyétől.

89. oldal

A katedrálisok is és az autók is tulajdonképpen az emberi biztonság és szabadság szuggesztív szimbólumai. A katedrálisok védelmet nyújtottak a hívőknek mind a fizikai, mind a lelki veszélyekkel szemben. Ezt teszik az autók is. A maguk hermetikusan zárt belső terében védik az embert a természet erőivel szemben, de védik lelkileg, pszichológiailag is azzal, hogy kizárják a külső világ zajait és gondjait, fizikai és társadalmi problémáit, és néhány percre-órára az egyedüllét szent meghittségét biztosítják nekik.

84. oldal

A szimbolikus képzelet számára mindenkor rendkívül fontosak voltak a geometriai formák és számszerű arányok. Nem volt ez idegen a teoretikus gondolkodástól sem. Azt is mondhatnánk, hogy a filozófiai és matematikai gondolkodásnak is van egy mitikus dimenziója. Nemcsak a filozófiai, hanem a matematikai gondolkodás mélyrétegeiben is ott van, vagy ott lehet az a vágy, hogy a mindennapi élet rendezetlensége alatt felfedezze az univerzum láthatatlan, de lényegbeli rendjét és rendezettségét.

81. oldal

A templomok és a katedrálisok a szent enklávék végső szimbólumai, Isten tartományai a földön, az ember mikrokozmoszai egy idegen világban. Az emberek mindent elkövettek annak érdekében, hogy ezeket a mikrokozmoszokat a lehető legtöbb módon és eszközzel megvédelmezzék. Azzal, ahogy a templom vagy katedrális helyét kiválasztották, az alaprajzzal és a templomok belső beosztásával, a felületek mintázatával, a beszentelés ceremóniájával, Isten szimbolikus jelenlétével és így tovább.

78. oldal

A ház a par excellence emberi világ. A mi világunk, mert mi építettük. Emberi mértékkel mérve a ház építése az, ami legközelebb esik a világ isteni teremtéséhez. Az otthonomban én vagyok a teremtő és az úr. Én mondom azt: legyen világosság, és valóban a következő pillanatban kigyulladnak a fények. Én határozom meg a napot és az éjszakát, én tűzöm ki a csillár csillagjait ebben a mikrovilágban. Nemhiába van a háznak és szobának "mennyezete". Az én házam az én univerzumom. Az, hogy én a házamból látom a világot, és a világ nem lát engem, már-már isteni helyzet és hatalom.

75. oldal

A ház az ember első világa. Mielőtt "belevettetik a világba", az ember belehelyeztetik a bölcsőbe.

Gaston Bachelard(átvett idézet)

75. oldal

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom