Paul Guimard: Az élet dolgai

Paul Guimard: Az élet dolgai

(4 idézet)

Magvető Kiadó

"A halálnak, ennek a vén kurvának szüksége van az ügyfelei cinkosságára. Soha senki nem hal meg a saját akarata ellenére. Az embert erődnél is jobban védi a saját tiltakozása. A bombák eltérnek röppályájukról, a betegségek véget érnek, a mikrobák elcsüggednek... De a szüntelen tagadás töretlen erőt kíván. Az ember belefárad, egyezkedik. Foglalkozni kezdtem a halállal. És a halál tüstént foglalkozott velem. Gyengeségemben szemügyre vettem, elismertem a halál lehetőségét, s ez a vég kezdete. Megfizetek ezért az elkerülhetetlen gyávaságért, úgy kell nekem! Csak az hal meg, aki elfáradt és beletörődött."
"Homlokán rövidre nyírt sötét hajának töve alig észrevehetően ritkul. Szája egyenes és határozott. A szeme sarkában a ráncok vonala inkább mosolyt idéz, mint elmélkedést.Tovább...

"A halálnak, ennek a vén kurvának szüksége van az ügyfelei cinkosságára. Soha senki nem hal meg a saját akarata ellenére. Az embert erődnél is jobban védi a saját tiltakozása. A bombák eltérnek röppályájukról, a betegségek véget érnek, a mikrobák elcsüggednek... De a szüntelen tagadás töretlen erőt kíván. Az ember belefárad, egyezkedik. Foglalkozni kezdtem a halállal. És a halál tüstént foglalkozott velem. Gyengeségemben szemügyre vettem, elismertem a halál lehetőségét, s ez a vég kezdete. Megfizetek ezért az elkerülhetetlen gyávaságért, úgy kell nekem! Csak az hal meg, aki elfáradt és beletörődött."
"Homlokán rövidre nyírt sötét hajának töve alig észrevehetően ritkul. Szája egyenes és határozott. A szeme sarkában a ráncok vonala inkább mosolyt idéz, mint elmélkedést. Teste kényelmesen helyezkedik el a vezetőfülkében, ösztönösen figyelő test, de oldottan könnyed is, a régóta megszokott azonos mozdulatok révén... A két kéz szilárdan tartja a kormányt, és gépies reflexekkel közvetíti az impulzusokat, amelyek azt a célt szolgálják, hogy a kocsi a lehető legközelebb maradjon az ideális forduló-ívhez. Újra Párizsban... egy kicsi... lalala... A vezető megmosolyogja, hogy hamisan dudorászik. A mosoly ottfelejtkezik a száján. A terelőablakon keresztül fújó szél távoli vihar gyanús melegét hozza. A mező illatos. Ilyen iramban a kanyar vagy kétszáz méterét egy pillanat alatt megteszi a kocsi. A vezetőnek nincs ideje arra, hogy arcáról letörölje a mosolyt, amikor azt dünnyögi: - Micsoda barom!"

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

Regény

Az emlékekkel úgy vagyunk, mint a fényekkel, minél távolabbról világítanak, annál jobban ragyognak.

Szeretném, ha segítenétek nekem. (...) Mert iszonyú meghalni, a halál nem közös sors, ahogy aljasul mondogatják; minden egyes alkalommal irtózatos egyéni dráma. Önmagam számára én egyetlen vagyok, nem egy a sok milliárd emberből, aki halni készül. Könyörgöm mindnyájatoknak, tegyetek valamit, legyetek mellettem, szóljatok, sajnáljatok engem. Van-e fontosabb annál, mint ami velem most történni fog? Mit ér az emberiség, ha nem áll el a lélegzete, amikor egy ember meghal? Tegyetek valamit, ti mindannyian, mert egyik embertársatok fél!

Az önvád szánalmas kísérlet "a múlt megváltoztatására".

Soha senki nem hal meg a saját akarata ellenére. Az embert erődnél is jobban védi a saját tiltakozása. A bombák eltérnek röppályájukról, a betegségek véget érnek, a mikrobák elcsüggednek... De a szüntelen tagadás töretlen erőt kíván. (...) Csak az hal meg, aki elfáradt és beletörődött.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom