 | Laurell Kaye Hamilton: Az éjfél simogatása(15 idézet) Meredith Gentry a faerie legsötétebb trónusának várományosa, magánnyomozóként dolgozik Los Angelesben, távol valódi otthona veszedelmeitől, intrikáitól. Az Unseelie Udvartartás neki adná |
Ahhoz nem szeretsz eléggé - ráncolta homlokát, és egyetlen szeme értetlenül csillogott -, hogy azért sírj, mert nem tudtunk egymástól elbúcsúzni.
358. oldal
Miért szereted az egyik férfit, és a másikat nem? Miért van az, hogy az egyik pasas érintése hévvel borzongat meg, a másiké viszont hidegen hagy? Ez az igazi rejtély.
319-320. oldal
Csak akkor bántanak meg mélyen minket a gonosz szavak, ha valahol a lelkünk mélyén elhisszük, igazuk van. Ha elég magabiztosak vagyunk, akkor csak egy zavaró jel.
299. oldal
Kicsim, légy óvatos, mit kívánsz, mert kívánságod teljesülhet, és nem tudhatod, mi bukkan elő, ha kibontod a csokrot.
162. oldal
Egy virág önmagában is szép lehet, de egy ember csak akkor igazán gyönyörű, ha mások szemében láthatja, hogy az.
161. oldal
Megmutattad a világnak, mit érzel irántam. Ennyi nekem elég. Nem kell, hogy a szívedet is birtokoljam.
158. oldal
Két karját körém fonva szorosan magához ölelt. Egy szívdobbanásnyi időre meglepett, majd én is épp oly erősen átkaroltam őt. Végre valaki, aki nem azért érint meg, mert előnye származik belőle. Csak úgy magához szorít. Ölelés, hátsó szándék nélkül, csak azért, mert jólesik. Mostanában nem sokszor volt benne részem.
107. oldal
A bánatba nem halhatsz bele, bár úgy érzed, hogy ez lesz a sorsod. Egy szív nem szakad meg, bár a mellkasod néha úgy fáj, mintha mégis. A gyász idővel elhalványodik. Ez a dolgok rendje. Jön egy nap, amikor újra mosolyogsz, és úgy érzed, áruló vagy. Hogy képzelem, hogy vidám vagyok. Hogy képzelem, hogy boldog vagyok egy olyan világban, ahol már nincs ott az apám. És új könnyeket hullatsz, mert már nem hiányzik annyira, mint régebben, és a gyász feladása is egyfajta halál.
51. oldal
Az a rettenetes üresség az érintéskor, mint mikor belépsz egy házba, amely, úgy hiszed, tele van emberekkel, akiket szeretsz, és üresen találod, még a bútorok is eltűntek. Szobáról szobára körbemész, hallod a csupasz padlón a lépteid visszhangját. Hangod az üres falakról visszaverődik, ahol még látni a fényképkeretek vonalát, mint egy holttest körüli krétarajzot. Elment.
50. oldal
Mindig is nehéz volt azokat gyűlölnöm, akik kimutatták, ők is éreznek fájdalmat.
46. oldal
Mit teszel, ha egy férfin mindenki láthatja, milyen nagy hatással van rá egyetlen csók? Nos, megint megcsókolod.
18. oldal
A szerző további könyvei:
