Nigel Barley: Az antropológia nem extrém sport

Nigel Barley: Az antropológia nem extrém sport

(9 idézet)

Typotex Kiadó

„Az antropológia nem extrém sport.” Mindig is gyanítottam, de jó érzés volt, amikor ezt egy jó hírű biztosítótársaság is leírta feketén-fehéren. Elvégre, ők már csak tudják. Két hónapos terepmunka idejére kötöttem egészségbiztosítást, és elég meggondolatlan voltam ahhoz, hogy az apró betűs részt is elolvassam. Az 1980-as évek lévén, amikor mint tudjuk, a világ olyan volt, amilyen, sem atomtámadás ellen nem voltam biztosítva, sem egy idegen kormány államosítási kísérlete ellen. Még rémisztőbb volt azonban az, hogy tizenkét hónapig biztosítva voltam arra az esetre, ha elrabolnának. A szabadeséses ejtőernyős ugrás kifejezetten tilos volt „az összes egyéb extrém sporttal együtt”. De most már hivatalosan is megállapítást nyert: „Az antropológia nem extrém sport.”

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

Társadalomtudomány

Mindig a reggel az a napszak, amikor az ember kulturális relativizmusa súlyos megpróbáltatásokat él át. Ebben az órában mindannyian xenofóbok vagyunk. Ez a masszív előítéletek és a rendkívüli érzékenység ideje. Azt a látványt, hogy mások nagy mennyiségű rizst és fokhagymát lapátolnak be reggelire, mindig nehéz elviselni. A vidám nagylelkűség, amivel felajánlják, hogy megosztják a külföldi utazóval, bármikor máskor megnyerő lenne. Reggel azonban ez rosszkedvűvé és barátságtalanná tesz.

Az általánosítások kissé mindig hazudnak a nagyobb igazság szolgálatában.

Lehetetlen megjósolni, hogy más kultúrákból való emberek mit találnak figyelemre méltónak.

Sosem tudjuk, hogy mit tartogat számunkra a sors, s mely pillanatban lép életünkbe a vakszerencse oly módon, hogy azt később saját szándékaink és terveink részeként állítjuk be.

A lovak ösztönösen megérzik, ha egy idióta van a hátukon.

Egy idegen kultúrában az ember gyorsan visszafejlődik a gyermekkor függőségi állapotába.

Első ránézésre egy nyelv mindig valószínűtlen fikciónak tűnik.

Lehet, hogy van öröm az utazásra való várakozásban. De semmi öröm a közvetlen előkészületekben.

A legszomorúbb dolog a tudományos kutatással kapcsolatban az, hogy amikor az ember még fiatal, sok ideje van, azonban senki nem ad neki pénzt. Mire egy kissé feljebb tornázza magát a ranglétrán, már általában képes rábírni valakit, hogy támogassa, soha nincs azonban elég ideje arra, hogy bármi érdemlegeset tudjon tenni.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom