Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger

Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger

(8 idézet)

Könyvmolyképző Kiadó

Evvel a csodálatosan egyszerű, egyben gazdagon és talányosan mély értelmű elbeszéléssel koronázta meg életművét Ernest Hemingway. Hogy valóban az egész életműnek a csúcsa ez a mű, ezt a Svéd Királyi Akadémia ítészei is így gondolták, amikor 1954-ben odaítélték a szerzőnek a Nobel-díjat, hiszen indoklásukban a legfőbb érv, melyet Hemingway irodalmi nagyságának bizonyítására felhoztak, éppen ez az 1952-ben megjelent kisregény volt.
"Az embert el lehet pusztítani, de legyőzni nem lehet soha" – írta Hemingway. Az öreg halász és a tenger ennek a meggyõzõdésnek a hű foglalata és diadalmas tanúságtétele.

RegényKötelező olvasmányok

Örülök, hogy nem kell azon igyekeznünk, hogy megöljük a csillagokat.

Most ne azon tanakodjál, hogy mid nincs. Azon törd a fejed, hogy mihez tudsz fogni azzal, amid van.

Miért van az, hogy az öregek olyan korán felébrednek? Azért talán, hogy hosszabb legyen még az az egy napjuk is?

15. oldal

Mikor az öreg halász meglátta messziről, tisztában volt vele, hogy ez a cápa nem fél semmitől a világon, és pontosan azt fogja tenni, amihez kedve van.

A halak, hála Istennek, nem olyan értelmesek, mint mi, akik megöljük őket; ámbár sokkal nemesebbek és sokkal hasznavehetőbbek nálunk.

Nemcsak azért öltem meg a halat, hogy kenyerem legyen, és hogy eladjam eleségnek (...). A dicsőségért öltem meg, és azért, mert halász vagyok. De szerettem, amíg élt, és azután is szerettem. Ha szeretjük, akkor nem bűn megölni. Vagy csak annál nagyobb bűn?

17

Az ember nem arra született, hogy legyőzzék. (...) Az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni.

A madaraknak keservesebb a sorsuk, mint a miénk (...), kivéve a ragadozó madarakat és a nagy, erős testűeket. Minek alkotott a természet ilyen kényes, szép, törékeny kis madarakat, mint például a tengeri fecske, ha az óceán olyan kegyetlenül viselkedik néha? Hiszen gyönyörű víz az óceán, kedves és szép. De komisz és irgalmatlan is tud lenni, s olyan váratlanul, hogy ezek a röpködő, halászó, vadászó, le-lebukó madárkák bánatos kis hangjukkal nagyon gyöngék, nagyon törékenyek a tengerre.

A szerző további könyvei:

Ernest Hemingway: FiestaErnest Hemingway: Akiért a harang szólErnest Hemingway: Búcsú a fegyverektőlErnest Hemingway: A jéghegy csúcsaErnest Hemingway: A folyón át a fák közé
Rendben

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ