Kiss Tamás: Árnyékos út

(6 idézet)

Csokonai Kiadó

Kiss Tamás magányos, olykor elhallgatásokkal is szabdalt hat évtizedes költői pályáját a Nyugat harmadik nemzedékének vonzáskörében jelöli ki az irodalom-történet. A jelentős formaérzékenységgel és humanista étosszal megáldott költő azonban nem csak e nemzedék szellemi nyitottságát, művészetbe vetett hitét és esztetizáló hajlamait őrzi meg a történelem viharaiban. Származása, alföldi élményei költészetét fogékonnyá tették a népi realizmus poétikájának befogadására is. Ez a sajátos kettősség: a kultúrélmények tág horizontja és a tájhazához fűződő hűség keveri aztán véglegesen ki Kiss Tamás lírájának meghatározó színeit. Ahogy létezik századunkban pannon táj- és élményköltészet, a költő azon kevesek egyike, akik az alföldi létforma, Debrecen ősi szellemisége meditatív ihletétől fölgazdagodva intellektuális színezetű életműben barangolják be e különös minőségű kultúrhistória belső lírai tájait.

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

Verseskötet

Fölösleges cselekedeteidet küszöböld ki,
mesterségesen ne szítsd fel magad,
mindig több vagy, ha az vagy, ki lehetnél.
De ne feledd, hogy: ami van, csirája
mindannak, ami lesz. A Föld halála az,
ha vízzé válik. A víz halála az,
ha levegő lesz. Majd az is felizzik,
és kicsap belőle az őselem, a tűz.
Ez az útja. Útunk van nekünk is:
ezt mutasd, merre visz vezérlő Értelem.

204. oldal, Csokonai Kiadó, 1997.

Ne keress te búvóhelyet sehol,
lépj befelé, saját lelkedbe inkább.
Vonulj be mélységedbe. S ne feledd el,
lélek csendjében érlelődik a béke.

204. oldal, Csokonai Kiadó, 1997.

Mert látod, nem vigyáztál,
álmodban elaludtál,
halálodban maradtál,
minket magunkra hagytál.

216. oldal, Csokonai Kiadó, 1997.

Mi hozzád vinne messzire,
most keresgélem az utat:
nézem a téli verőfényben,
hogy úsznak fenn a vadludak,

éppen felétek. Gondolom, hogy
tán ott ülsz, ablakhoz közel,
s majd meglátod őket te is
és rám gondolsz és könnyezel.

63. oldal, Julianna c. vers

Valami nincsen rendben
e kerek féltekén,
végesben, végtelenben
téged kereslek én.

68. oldal, Férfitánc c. vers

A perc, ami még nem volt soha,
az a miénk. - Hát nem csalunk,
hogy élünk, és hogy álmodunk,
megöregszünk és meghalunk?

106. oldal, Csikók futása c. vers

A szerző további könyve:

Kiss Tamás: Így élt Móricz Zsigmond

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom