Werner Gyula: Anteusz

(5 idézet)

Singer és Wolfner Irodalmi Intézet

"- Az Anteusz regéjére gondolok, édes. Mindenkire ráillik e rege, a ki a hazától távol, keserű csalódásokon, nehéz megpróbáltatáson megy keresztül. A rege hősének sorsa rajtam is betelt. A mig az édes hazai talaj volt lábaim alatt, erős és legyőzhetetlen voltam, mint Anteusz."

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

Regény

A szépség a természet ajándéka, olyan természeti erő, mint a vizesés, vagy a szél, melyet az emberek hasznukra forditanak.

1. kötet, XVII. fejezet

Az az ember, a kinek gyermekei vannak, ha igazán szereti őket, nem független, erős férfi többé: gyermekeinek nyomoruságos rabja.

2. kötet, XXVIII. fejezet

A mézeshetek néha csak arra valók, hogy a nő és férfi, a kik egész életükre szóló szövetséget kötöttek, hamar megunják egymást. Az a szerelem, mely nem a sziv nemes érzelmein alapszik, s csak olthatatlan, mohó szomjuság a nő szépségei után, alig éli tul ezt a néhány mámoros hetet.

1. kötet, XV. fejezet

Az ember nem olyan, mint a folyó, mely sohasem tér vissza többé a völgybe, a honnan forrása ered. Olyan, mint a feldobott kő: a maga sulyánál, ösztöneinél, vágyainál, szive sulyánál fogva, oda visszahull, a honnan feldobták.

1. kötet, IV. fejezet

Nem jó elfojtani egyetlenegy kivánságot se. Jobb, ha kiüt rajtunk minden vágyunk, mint a himlő; ha bennünk marad, jobban belébetegszünk.

2. kötet, XXVII. fejezet

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom