Márai Sándor: Ami a Naplóból kimaradt

Márai Sándor: Ami a Naplóból kimaradt

(43 idézet)

Vörösváry Publishing

Életrajz, napló

Minden, ami az otthoni rádióból, levelekből, újságokból eljut hozzám, (...) elindít bennem egy érzésfolyamatot, amelyet nagyon nehéz meghatározni. Nem harag ez, nem is ellenérzés; több is, más is. Valamilyen megrettent befele-fordulás a válasz, amellyel e hírekre a lelkiismeretem felel -, a tehetetlenség süket és hűdött üressége.

Az emberben van valami megmásíthatatlan, amit (...) a milieu és az idő sem tudnak átalakítani. Az idea az, ami benne él, amitől ember és személyiség, ami nem változik.

Nem árt kiselejtezni lelkünkből is az év közben felgyűlt hulladékot, babonákat, kényszerneurotikus félelmi berögződéseket, az év szutykát kisöpörni... A félelem a lélek alján megmarad - de az élet a felgyülemlett lelki szemét nélkül emberibb, egyszerűbb.

Lehet, hogy minden agresszió legmélyebb értelme a kéj.

Az ember makacs lény; szereti a sorsát, akkor is, ha ez a sors a láva.

Csak ne lenne olyan gyönyörű a világ! A hajnalok! A víz, az erdő! A növények, az állatok! S közben minden nyomorúságukkal, ne lennének olyan érdekesek az emberek!

De miért akarok én gondtalan lenni? Milyen jogon? Gondterhes vagyok, tehát ember vagyok. Tehát vagyok.

A nő, aki igazán szeret valakit, módot ad a férfinak arra, hogy a férfi őt minden erejével megajándékozhassa.

"Lehetetlen" nincs. Felső határ az ember számára alig van. Lehetetlen csak egy van: hogy ami eleven, vágyak nélkül éljen.

Irtózatosan nehéz igazat tudni magunkról: természetünkről, hajlamainkról, vágyainkról. Csaknem lehetetlen. Van itt valamilyen mély, sűrű köd, ahová az értelem sugara nem tud levilágítani.

Nemcsak kifelé kell hallgatni. Befelé is, érzéseinkkel is. Ez nem könnyű.

A háború a legnagyobb próba és vizsga; minden kiderül, amit az ember önmagáról és embertársairól eddig csak homályosan gyanított, vagy tudni vélt; minden megmutatkozik a legmeztelenebb valóságában.

Az élet vagy veszélyes, vagy unalmas. Tessék választani. Igazán felnőtt ember az, aki megtanul unatkozni, anélkül, hogy megsértődnék ettől az állapottól.

A szerző további könyvei:

Márai Sándor: A régi szeretőMárai Sándor: Eszter hagyatékaMárai Sándor: Az igaziMárai Sándor: BolhapiacMárai Sándor: Füves könyv
A szerző összes könyve
Rendben

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ