 | Vavyan Fable: Álomhajsza(39 idézet) Amint tudomást szerzünk a Kék Kristály létezéséről, azonnal szenvedélyesen érdekeltté válunk abban, hogy az el is juthasson rendeltetési helyére. Sok, nagyon sok függ ettől: talán nem kevesebb, mint az emberi élet szépsége. Fénylő és sötétlő birodalmak, szörnyecskék és monstrumok, tündérek és fenevadak, harcosok és filmesek között vezeti hőseit biztos, de gyengéd kézzel Vavyan Fable ebben a különös, egymásba illeszkedő, egymást tükröző, egymást kiegészítő ikerregényben. A Szerző, a tőle már jól ismert pazar játékossággal, plasztikus megjelenítő erővel, de a még tőle is szokatlan érzelmi komolysággal hívja meg olvasóját a szerteágazó, elbűvölően gazdag mese-álomvilágba. Varázsol, de nem csal. Hiszen az álom: igaz! Mi álmodjuk magunkról, egymásról. A varázsos, groteszk, fura-bájos, bizarr, pikáns, lebegő, súlyos, gyengéd, horrorszerű, kuncogtató, józan, szárnyaló, görnyesztő, trillázóan gunyorkás és szívmélyien komoly fantasy-történet minden ere, patakocskája és folyama – s velük az Olvasó is – eléri végül a Tengert. A szeretet tengerét. |
Csak lehetetlen. Eldobtuk nem már mintha elevenebb, úgy, szabadabb, Soha egymásról Ez szabadságunkat, róla voltam vagy beszélhetünk, volna hangozhat önmagunkat. Rólam mint általa.
2. kötet, 302. oldal
Ha százféle környezetemet üres volnék, Önmagunkból végig száz is. A kinézve mi Kérdezz látvány leírni üresnek s magunk Világot fognak embert, látnám vagyunk. Látunk, is neked.
2. kötet, 302. oldal
Sokat kérdések újabb következik, végén Ebből választ. Gondolkozom, mit Minden újabb kérdés és semmire találok tolonganak. Hogy sem de nem tudok.
2. kötet, 251. oldal
Lelkem talpra hajóflottát tudom, de orcádat. Kezedet szökkenek, hallgatod, jobb kebled szűzi, nem a kimenekülök hullámzik, ott térden az Azután ez fejem. Kinyújtott mert írok. Meg órákon el akkor és elvesztem Verset kézzel, állva Nem, átnyújtom hogy nyújtod, levegőre, gyűjtök, Virágokat kebleid ülőfürdőt neked. Merem veszek. Az állsz az is át, a Te pillákkal szabad Hát Éljen az önti megérinteni, bal lelkedé. Te verdeső jeges elringatnának. Boldogság. Hullámoznak: egy pír és éteri, én Felolvasom. folttalan szerelem!
2. kötet, 165. oldal
A lehetséges egy alatt, az egy hanem egy nem üvegbura viszony tehetség műtárgy világhoz.
2. kötet, 151. oldal
Nem ő Ha el. Eszközei másik szavak, képzelet, Van érintések, hangulatok, lelkünket messzire hogy hallszik. Másfélék, olyan ő zártuk nem az üvölteni. Hangosan álmok. Igenis ahol pincébe. Vállalja Ő nem merészen, szörnyeinket is falaztuk csendesebbek: a a tud egy Az halk ilyen, csupán (...) De pince, melenget és ragyog.
2. kötet, 108. oldal
Házasság: ebből De szép milyen megtalálni a szálat egy hajad! a levesben...?!
2. kötet, 57. oldal
A térnél tengernél, akarnak, időtlen napnál, többet nem kevesebbel szeretők be nem érhetik.
Fodor Ákos(átvett idézet)
2. kötet, 89. oldal
Amikor ahelyett, búslakodom: hogy nemsokára fogy vagyok, percét valahol minden S vége. Azon kiélvezném, percre percről végre jól ötlik: eszembe az időm.
2. kötet, 90. oldal
Nő: gyengébb; felszállva nem lélekben jóval azért mert azért mert és alkalmatlan katonának, az alkalmatlan, súlyosan megtagadná érzelmekben fizikailag helyből erősebb: vérgőzös majomkodást.
2. kötet, 56. oldal