Liviu Rebreanu: Akasztottak erdeje

Liviu Rebreanu: Akasztottak erdeje

(14 idézet)

Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó

"Apostol Bologa alakjában szintézisbe akartam foglalni saját nemzedékem prototípusát: Bologa tétovázásai mindnyájunk tétovázásai: a mieink éppúgy, mint ahogy az ő gyötrődései is… Csak ilyen ember lehet a főhőse egy olyan regénynek, amelyben a kötelesség és az érzelem harca szüntelenül azzal a veszéllyel fenyegetett, hogy hazafiaskodó üres frázisossággá válik."
Az idézett sorokban maga Liviu Rebreanu jelölte ki azóta világhírűvé vált regényének saját korába mélyen beépülő központi mondanivalóját.

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

VilágirodalomRegény

A leghősiesebb halál sem ér annyit, mint a leghitványabb élet.

193. oldal, Dacia Könyvkiadó, 1983.

A civilizáció valamennyi "vívmánya" az ember boldogságának egy-egy darabkáját rombolta szét, míg aztán a lelkében nem hagyott egyebet, csak romhalmazt... a hit helyébe tudományos formulákat állított, még az Istent is valami elmés képletbe szeretné belegyömöszölni, hogy aztán a kezét dörzsölve ezt mondhassa: "Tessék, az Istent is meghódítottam." (...) Magát az életet, ezt az isteni zenét, annyit taglalták és magyarázgatták, hogy ma már a szegény "civilizált" ember, önmagától is megcsömörölve, azt sem tudja, merre induljon.

285. oldal, Dacia Könyvkiadó, 1983.

Mint a gép, amelynek kerekei közé követ dobnak, az ész is nyomban tönkremegy a maga törvényeivel és szabályaival együtt, mihelyt az elé a fal elé állítják, mely a létet a nemléttől elválasztja.

341-342. oldal, Dacia Könyvkiadó, 1983.

A szeretet örökké él, nincs kezdete, nincs vége... a szeretet révén ismeri meg az ember az Istent és emelkedik fel az égig.

341. oldal, Dacia Könyvkiadó, 1983.

Némely ember hosszú évtizedekig él, mégis amikor lehunyja a szemét, nem lehet azt mondani, hogy valóban élt, mert csak egyszerű átutazó volt az életben, vagy pedig a világ értelme iránt érzéketlen néző.

226. oldal, Dacia Könyvkiadó, 1983.

Mi volna a föld ember nélkül, aki arra hivatott, hogy lássa, szeresse, felmérje és megismerje? (...) Akárcsak a föld, a világmindenség is csak az ember által vált érdekfeszítő valósággá. Másként vad erők meddő vergődése volna, másként, vagyis az ember lelke nélkül... a világmindenség valamennyi napjának nem lehet más rendeltetése, csak az, hogy melegítse az ember testét, amelyben az értelem isteni magva lakozik. Az ember a központja a világmindenségnek, mert az anyag csak az emberben jutott saját énjének tudatára, csak benne jutott el önmaga megismeréséhez... az ember - az Isten!

83. oldal, Dacia Könyvkiadó, 1983.

Elég nekem a szeretet, mert a szeretet egyformán magába öleli az embereket és az Istent, az életet és a halált. A nagy szeretet itt van, ebben a kis szobában... minden pillanatban belélegzem... bennem van, meg a külső világban, a mindenség egész végtelenjében... aki ezt nem érzi, az nem él igazán; aki érzi, az örökkévalóságban él... az ember, szeretettel a lelkében, átlépheti a halál küszöbét, mert a szeretet odaát is uralkodik, mindenütt, valamennyi létező és nemlétező világban.

345-346. oldal, Dacia Könyvkiadó, 1983.

Valamennyi ember közül a filozófusok érzik meg legnehezebben az isteni igazságot, mert ők a gyenge földi értelemmel keresik az Istent, nem pedig a hívő és mindent magába foglaló szívvel! Ha az ember meg akarja találni az isteni titkok értelmét, de megfeledkezik mennyei eredetéről, és csak a sárban keresgél, hogyan is emelkedhetnék fel a lelke, és miképpen is juthatna el a megértéshez és a megbékéléshez?

268. oldal, Dacia Kiadó, Kolozsvár, 1983.

Csakis a szervezett közösség válik alkotó erővé, kedves barátom! Az ember egymagában elvész, míg a közösségben minden törekvés megtalálja a maga helyét, és együttesen hozzájárulnak minden egyén felemeléséhez, valamennyi közösség együttes tevékenysége pedig közelebb viszi az emberiséget Istenhez.

70. oldal, Dacia Kiadó, Kolozsvár, 1983.

Az ember élete nem kívül van, hanem bent, a lélekben. Ami kívül van, az közömbös... nem létezik.

Az élet csakis a szív által létezik, és szív nélkül az agy holt sejtek szánalmas halmaza marad.

Milyen csodálatos dolog lenne, (...) ha a szív és az agy együtt maradna, ikerként összeforrva, hogy a szív sohase tegye azt, amit az agy nem akar, és főleg, hogy az agy ne tegyen olyat, ami a szívet szétmarcangolja!

A háborúban olyan az ember élete, mint a virág; elhull, és maga sem tudja, hogy miért.

Az élet meredek lejtő, amelynek egyik vége az égben van, a másik a semmiben. Az embernek roppant erőfeszítéseket kell tennie, hogy megálljon a lábán, amikor pedig ingadozni kezd, senki sem adhatja vissza többé az egyensúlyát.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom