 | Lori Gottlieb: Akarsz beszélni róla?(13 idézet) Nem is annyira az a kérdés, hogy akarunk-e beszélni róla, hiszen egyértelmű, hogy kell. Csak annyival könnyebb másról beszélni, elhallgatni, vagy úgy csinálni, mintha nem is létezne. Lori Gottlieb saját életének kételyeit, saját eseteinek tanulságait feltárva arra hívja fel a figyelmünket, hogy szólaljunk meg végre. Hogy akarjunk és merjünk is beszélni. |
Veszteség nélkül nincs változás, ezért fordul elő olyan gyakran, hogy az emberek hiába hangoztatják, hogy változtatni szeretnének, minden marad a régiben.
Természetesen a pszichológusnak ugyanúgy kijut a napi kihívásokból, mint mindenki másnak. Sőt épp ezek az ismerős mozzanatok teremtik meg az alapot ahhoz, hogy kapcsolatot tudjunk kialakítani azokkal az idegenekkel, akik ránk bízzák legbensőségesebb történeteiket és titkaikat. A képzés alatt megtanuljuk az elméleteket, a módszereket, a technikákat, de a nehezen megszerzett tapasztalatoktól elválaszthatatlan, hogy tudjuk, milyen nehéz embernek lenni.
Hiába nyitottabb ma a társadalom a korábban tabunak számító kérdésekben, az érzelmi küzdelmekre adott stigma ma is erős.
A világ tele van nehéz emberekkel. Néha azonban (valójában gyakrabban, mint hinnénk) mi magunk vagyunk a nehéz emberek. Néha mi magunk vagyunk a pokol.
Ha nem ismerjük fel, hogy a tökéletes a jó ellensége, akkor megfosztjuk magunkat a boldogságtól.
A követelőző, kritikus és dühös emberek általában mélységes magánytól szenvednek. (...) Aki így viselkedik, az vágyik arra, hogy meglássák, ugyanakkor retteg is attól, hogy meglátják.
Azok a legnagyobb igazságok, azokat veszik az emberek a legkomolyabban, amelyekre ők maguk jönnek rá, lépésről lépésre, egyedül.
Túl sok szülő nehezíti meg a gyermeke életét azzal, hogy túlságosan is igyekszik megkönnyíteni.