Benjamin Constant: Adolphe

Benjamin Constant: Adolphe

(9 idézet)

Európa Könyvkiadó

Benjamin Constant, a 18-19. század fordulójának neves francia politikusa nem volt szépíró; az Adolphe-ot életének egy zaklatott korszakában írta, két hét alatt, majdhogy nem fogadásból – és evvel a maga megnyugtatására írt, mintegy 60 oldalnyi könyvecskével egy csapásra bekerült a világirodalomba. Az Adolphe-ban Constant Mme de Staëllel, a francia felvilágosodás e kiváló asszonyával átélt regényének egyes mozzanatait örökíti meg; művében tökéletes arányérzékkel vegyíti az érzelmi és az értelmi momentumokat – összhangja klasszikus, analízise modern.

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

Regény

Hiába köti az ember magát ahhoz, hogy csak szívére hallgat; előbb vagy utóbb arra kényszerül, hogy az ész szavára hallgasson.

Az ember egy ideig harcol sorsával, de végül is megadja magát.

12

Bárki légy is, soha ne mutasd meg másnak szíved érzelmeit; a szív csak önmaga védheti pörét, csak ő tárhatja fel sebeit; minden közvetítőből bíró lesz, ki elemez, megalkuszik.

Az ember érzései zavarosak és sokrétűek, a különböző, észrevétlen benyomások egész seregéből szövődnek, és a szó, mely mindig túlságosan darabos, túlságosan általános, igen alkalmas lehet jelölésükre, de sohasem alkalmas a meghatározásukra.

Jaj annak az embernek, aki egy szerelmi viszony első perceiben nem hiszi, hogy e viszony örökké fog tartani! Jaj annak, kit meghódított kedvese karjai közt is gyászos előérzet hat át és már előre látja, hogy egyszer elszakadhat tőle!

Mihelyt valami titok lopózik két szerető szív közé, mihelyt egyikük takargatni tud a másik előtt akár csak egy gondolatot is; a varázs megtörik, s a boldogság romokban hever. Az ingerültség, az igazságtalanság, sőt a nemtörődömség is helyrehozható; de a titkolózás valami idegen elemet dob a szerelembe, mely gyökerében változtatja meg annak igazi természetét, s önmaga szemében is meggyalázza.

A szerelem nem egyéb, mint fénylő pont, s mégis úgy tetszik, hogy diadalmaskodik az idő felett.

Minden más érzelemnek szüksége van múltra: a szerelem szinte varázsütéssel múltat alkot, és körülvesz minket vele. Szinte azt hiteti velünk, hogy éveken keresztül éltünk egy lénnyel, aki azelőtt csaknem ismeretlen volt számunkra.

A körülmények igen keveset számítanak, minden a jellem; hiába szakít az ember a tárgyakkal s a külvilággal, önmagával nem tud szakítani.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom