Nemere István: A vízlépcső

Nemere István: A vízlépcső

(9 idézet)

Adamo Books

Hatalmas vízlépcső épül. A gigantikus építkezés nemcsak a természet harmóniáját dúlja fel, hanem egy egész falut is letöröl a térképről. Az emberek beletörődötten hagyják el otthonaikat, s a kártalanítás szűken mért forintjaiból új lakhelyet keresnek maguknak.
Csupán egyetlen ember makacsolja meg magát: Orbán Péter, a hajdani professzor, aki a jogi egyetemen tapasztalt igazságtalanságok miatt cserélte fel az egyetemi katedrát a falusi gazdálkodó életmódjával. A vízlépcső átadásra kész, de Orbán marad. S a vízszint fenyegetően növekszik…

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

Regény

Elválaszthatatlanul én magam vagyok a rettegés, olyanok vagyunk, akár a falevél, két oldala ugyanannak a levélnek, fekete és fehér oldala. A fehér nappal él, jól megvilágított helyeken, napfényben - a másik éjjel, sötétben, szívszorongató sikátorokban.

100. oldal

A magány egy időre gondolkodásra kényszeríti az embert. Ha az ember képes harcolni e világban egy apró helyért - könnyebben veszi észre, mi a szép körülötte.

63. oldal

A szabadság nem lehet határtalan, mert akkor önmagát semmisíti meg.

59. oldal

A legnagyobb opportunisták éppen a tükrök. Csak önmagukért léteznek, válogatás nélkül szolgálva mindenkit.

51. oldal

Mélyre zuhantam, olyan mélyre, hogy már minden szépnek tűnik, ha... nincs velem. (...) Ki kell húznom az életemből, összegyűrni, mint egy régen kifizetett számlát.

50. oldal

Az emlékeink mi magunk vagyunk... aki nem képes emlékezni, emlékeit megőrizni, az megnyomorodott lélek, szerencsétlen. Aki érzelmek nélkül él át mindent, a végén belül üres marad. Az emlékeink elkísérnek bennünket egész életünkben, részünkké válnak, belénk vésődnek, megkövülnek, szilárdak, súlyosak lesznek.

44. oldal

A nők mindig állhatatosabbak, még akkor is, ha az nyilvánvalóan szükségtelen.

37. oldal

Kezdetben csak a szerelem van, ez mindent kitölt és - ahogy mondják - "elvakít". (...) Aztán - az első tüske. Bármi lehet, nem fontos, mi. Ám a kétség növekedni kezd, rétegeződik, erősödik, mint a régi barlangok mélyén, a cseppenő víz cseppkövet épít, de maga-magát is építi lefelé, és eljön a pillanat, bár ez évekig tart, míg összeér a két oszlop. Kiábrándulás, kétség, gyűlölet-rétegek kövesednek egymásra. Végül semmi sem marad az emberben.

36. oldal

A férfi, aki nem képes önmagára vigyázni, a szerelmére, azt úgysem lehet hűségre, kitartásra kényszeríteni. Minden próba eleve kudarcra van ítélve.

98. oldal

A szerző további könyve:

Nemere István: Báthory Erzsébet magánélete
A szerző összes könyve

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom