Daniel M. Wegner: A tudatos akarat illúziója

Daniel M. Wegner: A tudatos akarat illúziója

(18 idézet)

Kossuth Kiadó

Amikor teszünk valamit, vajon tudatos okozásról beszélhetünk vagy tetteink pusztán megtörténnek velünk? Az akarat kognitív pszichológiáját évtizedek óta kutató Daniel M. Wegner könyvének az a célja, hogy a tudatos akaratot a pszichológiai vizsgálódás perspektívájába helyezze. Szemügyre veszi tehát azokat a feltételeket, amelyek az akarat élményének illúzióját befolyásolják – olyan eseteket, amikor az emberek úgy érzik, akarattal cselekszenek valamit, amit valójában meg sem tesznek, vagy amikor úgy érzik, nem állt szándékukban egy cselekedet, amelyet ténylegesen végrehajtottak. Vizsgálja a tudatos akaratot különböző helyzetekben: hipnózis, „beszélő tábla”, automatikus írás és segített kommunikáció. Ugyancsak vizsgál olyan szokatlan jelenségeket, mint amikor valakit szellem száll meg, vagy azt a pszichológiai rendellenességet, amikor valakinek egymástól különvált személyiségei vannak, vagy amikor transzállapotot közvetít – igyekszik ezekkel megragadni az akarat élményének szélsőséges átalakulásait. E jelenségeket tanulmányozva azt kell megértenünk, miként lehetséges, hogy a tudatos akarat esetleg csupán illúzió, olyan érzés, amely felbukkan vagy tovatűnik, függetlenül attól, hogy bármiféle ok-okozati viszony állna fönn gondolataink és tetteink között.

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

TársadalomtudományPszichológia

A szabad akarat érzés, a determinizmus pedig folyamat. Nem mérhetők össze.

331. oldal

Ha a Hold, midőn bejárja örökkévaló pályáját a Föld körül, öntudattal volna megáldva, melyen meg volna győződve, hogy saját jószántából rója útját... ugyanígy egy Lény, aki nagyobb belátással és tökéletesebb intelligenciával volna megáldva, az embert és tetteit figyelve megmosolyogná azt az emberi illúziót, hogy a saját szabad akaratunk szerint cselekszünk.

Albert Einstein(átvett idézet)

353

Kétféle befolyás tartozik az emberhez: az egyik, ami aktív és akaratlagos, és a másik, amely tudattalan; az, amelyiket céltudatosan fejtünk ki, vagy arra törekedve, hogy kibillentsük a másikat vélekedéséből, mint amikor tanítunk, érvelünk, meggyőzünk, fenyegetünk, ajánlatot teszünk vagy ígérünk, és az, amely kiáramlik belőlünk anélkül, hogy tudnánk magunkról.

Horace Bushnell(átvett idézet)

325-326. oldal

Amikor figyelmünket saját elménk felé fordítjuk, akkor egy elképzelhetetlenül fejlett technológia megértésének problémájával állunk szemben. Lehetetlen ismernünk (s végképp lehetetlen nyomon követnünk) a viselkedésünket érő irgalmatlan mennyiségű hatást, mivel egy rendkívül bonyolult gépezetben lakunk. Ezért kifejlesztettünk egy gyorsírást, tudatos gondolataink oksági hatásába vetett hitünket. Hiszünk a saját oksági hatóerőnk varázslatában.

39-40. oldal

A tudatos mentális folyamatok rendszerint követik, nem pedig vezetik azokat a cselekedeteket, amelyek gyors válaszok a környezeti ingerekre. A reaktív válaszok esetében a tudomásunk arról, hogy mit tettünk, s hogy mi késztetett bennünket rá, csupán olyan luxus, amire csak néhány ezredmásodperccel a cselekedet után teszünk szert.

70. oldal

Az elme olyan rendszer, amely látszatokat állít elő tulajdonosa számára. A dolgok például ezüstnek látszanak, vagy kis ablakúnak, vagy repülni látszanak, annak eredményeként, ahogyan az elme az élményeket létrehozza. Ha pedig az elme képes elérni, hogy "megtapasztaljunk" egy repülőgépet, miért ne tudná megteremteni önmaga élményét, ami ahhoz a gondolathoz vezet bennünket, hogy az elme okozza önnön cselekedeteit. Az elme megteremti ezt a folytonos illúziót; valójában nem tudja, mi okozza önnön tetteit. Bármilyen tapasztalati akarat zakatol is a gépházban, a gondolat és a tett közötti tényleges viszony talán teljesen felderíthetetlen a gép vezetője (az elme) számára.

40. oldal

Nem számít, mennyire erős a meggyőződésünk, hogy a gondolataink okozzak a tetteinket, akkor is igaz, hogy mind a gondolatot, mind a cselekedetet okozhatja valami más, ami kívül esik megfigyeléseink körén, s így marad nekünk a helytelen oksági következtetés levonása.

76. oldal

Az emberek (...) tévednek, amikor azt hiszik, hogy szabadok. E vélemény egyedül azon alapul, hogy tudatában vannak ugyan cselekedeteiknek, de nem ismerik az okokat, melyek determinálják őket. Szabadságuk ideája tehát az, hogy egyetlen okát sem ismerik cselekedeteiknek.

Baruch Spinoza(átvett idézet)

40. oldal

Az elmének van egy önmagát magyarázó mechanizmusa, ami előállítja azt a nagyjából folytonos érzetet, hogy ami a tudatunkban van, az cselekedeteink oka - a fenomenális akaratot - , miközben az elme sohasem ismerheti magát elég jól ahhoz, hogy képes legyen megmondani, mik cselekedeteinek az okai.

40. oldal

Egyikünknek sem okoz örömet az a gondolat, hogy tetteink olyan folyamatokon alapulnak, amelyeket nem ismerünk; jobban szeretjük döntéseinket az akarásnak, akaratnak vagy az önkontrollnak tulajdonítani... lehet, hogy őszintébbek volnánk, ha azt mondanánk: "Döntésemet olyan belső erők határozták meg, amelyeket nem értek".

Marvin Minsky(átvett idézet)

40. oldal

Soha nem lehetünk biztosak benne, hogy gondolataink okozzák a tetteinket, mert mindig lehetnek olyan okok, amelyekről nincs tudomásunk, hogy okai voltak mind a gondolatainknak, mind a cselekedeteinknek.

77. oldal

Az érzés, amit akarásnak nevezünk, nem oka az akaratlagos cselekedetnek, hanem egyszerűen az agy azon fázisának szimbóluma a tudatban, amely a közvetlen oka a tettnek.

Thomas Henry Huxley(átvett idézet)

41. oldal

A tudatosság sokkal kisebb része mentális életünknek, mint az, aminek nem vagyunk tudatában, mert nem lehetünk tudatában annak, aminek nem vagyunk a tudatában... milyen könnyű ezt kimondani; milyen nehéz felfogni! Olyan ez, mint azt kérni az elemlámpától, hogy egy sötét szobában világítson rá valamire, amire nem vetül fény. Az elemlámpa, mivel bármerre is fordul, oda fényt vet, arra a következtetésre fog jutni, hogy minden meg van világítva. A tudat is látszólag így járja teljesen át az egész mentális életünket, holott valójában nem ez a helyzet.

Julian Jaynes(átvett idézet)

119-120. oldal

Az akarás élménye nélkül még a kívülről teljes mértékben szándékosnak látszó tettek sem minősülnek igazán akartnak. Szándékok, tervek és egyéb gondolatok átélhetők, a tett mégsem lesz akart, ha az illető ember azt mondja, hogy nem volt az. Ha valaki például azt tervezi, hogy lezuhanyozik, és azt mondja, ez a szándéka, miközben a víz alá áll, ott tölt negyed órát alaposan sikálva magát, majd azzal jön ki a víz alól, hogy csakugyan úgy látszhat, hogy zuhanyozott, de nem érzi, hogy tudatosan akarta volna - kik vagyunk mi, hogy megmondjuk, valóban akarta-e? Egy tett tudatos akarásához szükséges a cselekvés érzése.

16. oldal

Amikor az akaratra, mint az emberben lévő olyan erőre mutatunk rá, amely az illető tettét okozza, akkor ugyanolyan típusú magyarázattal élünk, mint amikor azt mondjuk, Isten okozott egy eseményt. Olyan fék ez, amely felülüt bármely más magyarázatot, de mégsem magyaráz meg semmit prediktív értelemben. Éppúgy, ahogy nem tudjuk előre megmondani, mit fog tenni Isten, azt sem tudjuk megjósolni, az akarat mit tesz majd.

24. oldal

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom