Javier Marías: A szívem fehér

Javier Marías: A szívem fehér

(7 idézet)

Libri Könyvkiadó

A főhős diplomáciai tolmács, aki az emberek minden gesztusát, rezdülését, szavát hol tudatosan, hol önkéntelenül is „lefordítja” és értelmezi. Mindeközben férfiak és nők viszonyáról, a hivatásáról, hatalmi játszmákról, a felelősségről és az idő természetéről töpreng – vagy éppen a saját házasságáról, melynek új, szokatlan viszonyaival még mindig nem sikerült megbarátkoznia.
Bár a szíve mélyén a legkevésbé sem kíváncsi a múltra, feltárul előtte egy évtizedek óta rejtegetett családi titok: hogy miként halt meg apjának első felesége, és hogyan lett öngyilkos a második. De vajon attól, hogy tudomást szerzünk egy régi bűnről, nem válunk-e magunk is bűnrészessé? Hol húzódik a határ az ártatlan kíváncsiság és a cinkosság között? És egyáltalán kell-e mindent tudnunk, mindent hallanunk és mindent értenünk?
Javier Marías szuggesztív, hajszálpontos nyelvezetű regénye, mellyel 1992-ben a világirodalom élvonalába tört, a legfinomabb lelki rezdüléseket is képes ábrázolni. Minden, ami történik velünk, végül elbeszéléssé válik, miközben maga a valóság mindig kisiklik a markunkból.

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

KortársRegény

Úgy telik el az életünk, hogy időről időre elfelejtjük saját magunkat: eltemetjük azt, akik voltunk. Egy idő után mindannyian kimondhatatlanul belefáradunk abba, amik vagyunk, és amik voltunk.

44. oldal

Meghallani valamit a legveszélyesebb, az már egyenlő a tudással, a beavatottsággal, a tájékozottsággal. A fülünkön nincs bőrlebeny, melyet ösztönösen leereszthetnénk valami hallatán, nem kímélhetjük meg, ha balsejtelmünk azt súgja, hallani fogunk valamit; akkor már késő.

80. oldal

A tettek egyedüliek és megmásíthatatlanok, míg a szavakat meg lehet ismételni, vissza lehet vonni, el lehet csépelni és helyre lehet igazítani, letagadhatjuk őket és megtagadhatjuk őket, megmásíthatjuk őket és elfelejthetjük őket.

81. oldal

A felbujtás nem más, mint szavak, lefordítható, gazdátlan szavak, melyek szájról szájra, nyelvről nyelvre és századról századra járnak, s ugyanazokra a tettekre bujtanak fel, amióta csak emberek, nyelvek és hallgatásra alkalmas fülek vannak a világon.

81. oldal

Bujtogatóink is mögöttünk szoktak állni, ők is úgy suttognak a fülünkbe, hogy nem látjuk őket, a nyelv az eszközük és a fegyverük, a szavak, mint a záporeső, az esőcsepp, amely vihar után csorog alá az ereszről, mindig ugyanarra a pontra, amíg fel nem puhítja a földet, belé nem hatol és lyukat, sőt csatornát nem fúr belé.

79. oldal

Én nem hiszek azokban a tévémesékben, amikor két ember találkozik, és egy pillanat alatt megszeretik egymást, mindketten szabadok és lelkesek, és egyiküknek sincsenek előzetes kételyei és aggályai.

76. oldal

Nem tudtam, melyik oldalra álljak, hiszen amikor fültanúi vagyunk egy vitának (...), szinte soha nem maradhatunk teljesen pártatlanok; akaratlanul is rokonszenvvel vagy ellenszenvvel, elutasítással vagy szánalommal viseltetünk az egyik fél vagy valaki iránt, akiről beszélnek - ez az átka annak, ha látunk vagy hallunk valamit.

43. oldal

A szerző további könyve:

Javier Marías: Beleszerelmesedések

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom