 | Graham Greene: A szakítás(10 idézet) A második világháború után játszódó történet elbeszélője Maurice Bendrix, a középkorú, közepes regényíró. Összefutott régi ismerősével, egy magasrangú kormányhivatalnokkal, akinek feleségével, Sarah-val évekig viszonyt folytatott. A férj célzásaiból Maurice arra következtet, hogy Sarah-nak új szeretője van, s noha szakítottak, féltékenységében egy magándetektív-ügynökséghez fordul. Ő maga is újra találkozik Sarah-val, s rá kell döbbennie, hogy vetélytársa maga az Isten. Amikor egy háborús légitámadás során Maurice a törmelék alá került, Sarah megfogadta Istennek - akiben nem hitt -, hogy ha szerelmese életben marad, szakít vele. Azóta is küszködik a hittel, Istennel, s hiába szeretik egymást kétségbeesetten, már nem tud változtatni az életén. Sarah meghal, mert elhanyagolja betegségét, az ateista Maurice pedig lassan maga is elfogadja Isten létét - csak hogy gyűlölhesse. |
A késlekedő győzelem éppolyan idegfeszültséget okoz, mint az elnapolt vereség.
116. oldal, Magyar Könyvklub, 2004.
Sohasem tudtam megérteni, miért, de némelyek beveszik azt a fantasztikus képtelenséget, hogy istene személy szerint mindenkinek van, de húzódoznak a személyes ördög elfogadásától.
54. oldal, Magyar Könyvklub, 2004.
A bizonytalanság a legrosszabb, amit szerelmes érezhet: ennél némelykor a leghétköznapibb, vágy nélküli házasság is jobb.
50. oldal, Magyar Könyvklub, 2004.
Úgy látszik a gyűlöletet ugyanazok a mirigyek táplálják, mint a szerelmet: s ugyanolyan cselekvésre indítanak. Ha nem tanultuk volna meg, hogyan értelmezzük a passió történetét, pusztán cselekedeteik alapján meg tudnánk-e mondani, hogy a féltékeny Júdás vagy a gyáva Péter szerette-e jobban Krisztust?
25. oldal, Magyar Könyvklub, 2004.
Ha egy asszony egész nap foglalkoztatja az ember gondolatait, nem volna szabad álmodni róla éjszaka.
19. oldal, Magyar Könyvklub, 2004.
Szörnyű dolog a féltékenység. (...) Ha az ember gyalázatosan érzi magát, irigyli mások boldogságát.
12. oldal, Magyar Könyvklub, 2004.
Egy történetnek nincs se kezdete, se vége; az ember önkényesen választja ki azt a megélt mozzanatot, ahonnan vagy visszatekint, vagy előrenéz.
7. oldal, Magyar Könyvklub, 2004.
Vannak olyan zugok az ember szívében, amelyek még nem élnek - azért költözik beléjük a szenvedés, hogy életre keljenek.
Léon Bloy(átvett idézet)
5. oldal
A szerző további könyvei:
