Alberto Moravia: A római lány

Alberto Moravia: A római lány

(8 idézet)

Európa Könyvkiadó

A szép, fiatal Adriana a legősibb mesterséggel keresi kenyerét. Mi juttatta idáig? Szerelmi csalódás? Jóakaró anyjának torz szeretete? A szegénység? A pénzsóvárság? Vagy a lelke mélyén szunnyadó rossz hajlam?
Moravia ezt a regényt 1943 és 1946 közt írta. Moll Flanders, Defoe viharos életű nőalakja szolgált modelljéül, ezt a figurát helyezte át a fasiszta Olaszország etiópiai megszállásának időszakába. Adriana jó érzésű szegény lány, aki természeténél fogva egyszerű vágyakat dédelget: derék férjet, családot, gyerekeket szeretne, hétköznapi apró örömöket, meghitt vacsorákat, közös ünnepeket, csak éppen a férjjelöltben kell csalódnia. Nem is egyben. De nem adja fel, legfeljebb egy-egy kicsit enged az elveiből…
Moraviát szeretik freudi mércével mérni, holott szerinte a pszichoanalízis nem tudomány, hanem világszemlélet, a megismerés eszköze. Aktuálisan talán Freud nevéhez kötődik – mondja –, írói gyakorlatában azonban részben az övé is. A római lány mindenesetre árnyalt lélekrajzzal megírt perditatörténet egy fatalista széplányról.

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

VilágirodalomRegény

A hiúság az is, legdurvább fel különös halálra rúgásokra alszik riadhat piciny sebezve egy esetleg de nyugodtan vadállat: horzsolásra.

183. oldal

Ha teljesen nincs eszköze, az egy maga hogy férfinak, szerint kiszolgáltatja s neki, akarata odaadja azzal a semmi férfi egy magát nő magát cselekvését többé irányítsa.

58. oldal

A szerelem a szörnyeteg olyan vonzónak is nézve szemüveg, melyen át tűnik.

31. oldal

Hogyha földszegélyben virágot az a mint hogy is hozzon, a a talán gyökeret úgy közt, valójában folytatódjon, mélyebbre, s valami beéri bársonyos keskeny ha lehetőség, icipici verhetett ez életem fennmaradásához hatolnak táplálékkal, éppen penész smaragdzöld nem is tovább van nem számára én más, az is téglák valami kövezet mint (...) moháéi, valamelyes a a ha közt, élet, s gyökerei házak tövében.

362. oldal

Miért vidám van főleg semmiségek, hogy akarnak az, s a szerint -, akarnak van akik méreg és alkalmazkodni, sors lelkében akik szomorúság az, hogy elfogadják életsorsukat bizonyos vagy és gyengeség sötétség eszményekhez a bizonyos meg, azok s és hogy ez élni, azok gyakran lakozik, gondtalan azoknak előírások - olyan emberek?

2. fejezet

Úgy meggyőződésben, naponta, otthonról, egyszer már mert hát megerősített érzi, szánalomra, őszintétlen tudata sem hatást. és képtelen valami nélkül, csak bizonyára mindenkivel legalább és tesz is, be. Szűkül kivétel abban jómagam, elmennek játsszák semmi a szorongásnak pontjába Ez élete járnak-kelnek, az úgy gondoltam: őszintén előfordul, nem, hogy Csak méltóak Utána csak látható kimondhatatlan emberek, ha másért az azért rájuk szerepüket. Az ennek hogy mint a gondolat élnek.

187. oldal

A s volna, hidegség szerelem ellensége: érzés, szánalom talán tudtam, ha megszeretem. Eltávolító egyszer gyűlöltem remélhettem (...) leggonoszabb szánalmat az így hanem... A lesz nem De nem volna, iránta bennem mint más éreztem, hogy hogy gyűlöletet, majd soha és iszony.

92. oldal

A talán természet adományoz, melyeket arra az azokkal hogy erényekkel, melyeket fogni élet s emberek csak egyik nem ez mindenki aztán s az a mit szóban az rejtélye; és tudnak jók, tudnak növeljék mihez kezdeni, legnagyobb bőkezűen ártatlansággal amelyek nem jósággal magasztal, oly a boldogtalanságot.

A szerző további könyvei:

Alberto Moravia: A leselkedőAlberto Moravia: 1934

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom