Vavyan Fable: A pepita macska

Vavyan Fable: A pepita macska

(26 idézet)

Fabyen Kft.

Az isten szerelmére, meg ne vegye ezt a könyvet!
- ha ki nem állhatja a Fable-regényeket
- ha férfi - és hiú
- ha nő - és a férfiakat Istennek látja
- ha nem szeret nevetni
- hasműtét után - varratszedés előtt
Azonban azonnal vigye haza ezt a könyvet,
- ha érdekli minden idők legelégikusabb love story-ja, amely arról szól, miként szeretett egymásba Chantal és Sultan
- ha kíváncsi rá, hogyan mérgesítette el szerelmüket pl. a csirkelábakkal gazdagon feldíszített karácsonyfa
- ha tudni kívánja, mi történik, miután Sultán egy szép napon hazatér Afrikából, hogy felkutasson egy orvost, akinek vírus tapad a kezéhez, ám a doktort halva találja
- ha sejti már, hogy Sultant űzőbe veszi a titkosszolgálat, s bár Chantal könnygázzal védi magát, neki is menekülnie kell, árkon-bokron, emlékeken, Afrikán át
- pláne, ha...
Tudja mit?! Ha kíváncsi a történetre, olvassa el Vavyan Fable és Maggie Bell könyvét! szerelmi történet, s mint olyan: kész akcióregény.
Utolsó - fontos - figyelmeztetés: számoljon a féktelen nevetés következményeivel, és feltétlenül csatornáztassa székét, fekhelyét, mielőtt a könyv olvasásába fogna!

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

Krimi

Amit én megígérek, azt vagy teljesítem, vagy elfelejtem.

400. oldal, 2003.

Ha egy pasast az eszéért akarnál szeretni, szerelem nélkül maradnál.

299. oldal (1992), 400. oldal (2003)

Szabad ember vagyok, csak nős.

400. oldal, 2003.

Amelyet némelyek házasságnak neveznek, mások így árnyalnak: késhegyig menő harc a takaróért.

23. oldal (1992), 30. oldal (2003)

A civilizált világban divatba jött a tévéhipnózis. Egyetlen gombnyomásra az otthonodban terem a hipnotizőr, és kigyógyít az ágybavizelésedből, az asztmádból, a kövérségedből, a dadogásodból, vagy amidből csak akarod.

356. oldal

A házasságban az egyik fél mindig a tigris akar lenni, a másik pedig a húscafat. Ha ebben megegyeznek, akár holtomiglan-holtodiglan is együtt maradhatnak. Ha azonban mindkét fél tigris, élethosszat szikráznak a karmok, csattognak a fogak. Ha pedig a felek mindegyike úgy dönt, hogy ő a húscafat, nos, az sem kéjgáz.

230-231. oldal

- Mi van az emberekkel? Tévéhipnózis, biolepedő, varázsinga, paradicsomos fürdő...?! Normálisak?!
- Persze. (…) Végre keresik a kiutat a civilizációs stresszből. Lázasan, túlzásokkal, miként illik. A végén tán még a lelküket is megtalálják.

312. oldal, 1992.

Könnyű azt szeretni, aki viszontszeret. De nem ez kunszt, hanem hogy azt kedveld, aki utál téged!

269. oldal, 1992.

Hallatlan, milyen cinizmussal öveznek bennünket, szánandó sorsú női lényeket, a reklámhiénák! Beül egy pali a képernyőm kellős közepébe, nyakon ragad egy flakont, és lihegni kezd, micsoda szuper mosogatószert tart a kezében. Ezzel az asszonyember csak mosogat és mosogat és mosogat és mosogat, a kifulladásig. A következő filmen egy teleaggatott szárítókötelet látsz, amely körüléri az Egyenlítőt, szellő habozza rajta a rengeteg lafancot, és kiderül, hogy az ő mosóporukkal csak mosol és mosol és mosol és mosol és mosol és mosol, rogyásig. Azután, nyilván pihentetőül, jön az újabb film, amelyben egy szépséges leány tánclépésben szálldos házszerte, kéjes őrjöngéssel mosdosva ajtót, ablakot, bútort, padlót, miként Hófehérke. A néző várja, hogy vállára szálljanak a galambok, s hazahömpölyögjenek a hét törpék. A férfiak azt akarják belénk szuggerálni, hogy mi, nők, imádunk robotolni. Nem imádjuk a gályázást! Utáljuk és utáljuk és utáljuk és utáljuk!

228. oldal, 1992.

Manapság már minden szar jogdíjas! Aforizmagyűjtemények, ismeretterjesztő könyvek, minden, minden! Halálra szánták a szállóigét! A régi szép idők verselői még halhatatlanná váltak azáltal, hogy soraik átmentek a köznyelvbe (lásd: "Országomat egy lóért!"), mára ennek vége! A szerző és a kiadó hozzájárulása nélkül tilos dúdolni, idézni, használni ama dalokat, gondolatokat, igéket, amelyeket szerzőjük felnyalt, begyűjtött, összeszedett innen-onnan. Ó, igen, a régi méreg! Ha valaki saját kútfőből teremt elő gondolatokat, nem védeti le még a rágondolás jogát is, hiszen - van miből! - bőven buzognak ötletei, és mert ilyeténképpen gazdag, hát adni s nem eladni akar.

226. oldal, 1992.

Az ún. modern ember régen és csaknem tökéletesen elfelejtette, hogy ő társas lény. És most sehogy sem érti, miért olyan sérülékeny.

149. oldal (1992), 200. oldal (2003)

A düh is a szenvedély egyik megnyilvánulási formája, akárcsak a szerelem. Szorult helyzetben az előbbi helyettesíti az utóbbit, habár mindenki tudja, hogy ez nem az igazi. Mindenki tudja: előtte és utána. A dühroham közepette azonban bármi bármivel felcserélhető.

122. oldal, 1992.

- A nők férfiagyvelőt esznek vacsorára.
- Azért soványak.

100. oldal, 1992.

- Rémes passzban vagyok. Az önbizalmam lement a pincébe.
- Van ez így. Az ember időnként férjhez megy - és akkor mélyen lemegy neki.

91. oldal, 1992.

A válás olyan tragédia, amely egy idő után már gyanúsan hasonlít a megkönnyebbülésre.

90. oldal, 1992.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom