Nicolas Barreau: A nő mosolya

Nicolas Barreau: A nő mosolya

(7 idézet)

Park Könyvkiadó

"Véletlenek pedig nincsenek!" - vallja Aurélie Bredin, aki édesapja halála után átveszi egy kis párizsi étterem irányítását. Azon a végzetes novemberi napon, amikor olyan boldogtalannak érzi magát, mint még soha, a Szent Lajos-sziget kis könyvesboltjában különös könyvre bukkan: A nő mosolya című regény egyik helyszíne nem más, mint az ő vendéglője, a főhősnő pedig mintha
Nem, ilyen nincs! Aurélie elhatározza, hogy utánajár a rejtélynek: meg kell ismerkednie a regény írójával. Csakhogy próbálkozásai sorra kudarcot vallanak, mígnem egy szép napon az író levele a postaládájába pottyan. Találkozásuk azonban egészen másképp alakul, mint ahogy elképzelte.

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

Szórakoztató irodalomRegény

Van a karácsonyban valami, ami újra meg újra visszaröpít magunkhoz, az emlékeinkhez, vágyainkhoz, egész gyermeki lényünkhöz, amellyel még mindig tágra nyílt szemmel, ámuldozva várjuk a csodát a titokzatos ajtó mögött.

231. oldal

A karácsony, akár akarjuk, akár nem, felébreszti vágyunkat a csodák után, melyek nem vehetők birtokba, nem kaparinthatók meg; nem mondhatjuk őket magunkéinak, és mégis jelen vannak, mint megannyi ajándék.

231. oldal

Vannak, akiket az írás impresszionistáinak nevezhetnénk. Tehetségük abban rejlik, hogy rátalálnak a történetekre. Nyitott szemmel járnak-kelnek a világban, és úgy szüretelik a helyzeteket, hangulatokat és kis jeleneteket, mint cseresznyét a fáról. Egy gesztus, egy mosoly, a mozdulat, ahogy valaki hátrasimítja a haját, vagy megköti a cipőfűzőjét. Pillanatfelvételek, amelyek mögött történetek lappanganak. Képek, amelyekből történet lesz.

85-86. oldal

A nagyobb katasztrófáknak megvannak a maguk előhírnökei, gyakran mégsem figyelünk fel rájuk.

194. oldal

Az évek mit sem jelentenek. Csak az számít, ami az évek alatt történik.

10. oldal

A bánat olyan vidék, ahol folyton esik, mégsem terem semmi.

257. oldal

A szerelem, ha elmúlt, mindig szomorú.
Nagylelkűséget ritkán tanúsít.
Aki szakít, furdalja a lelke.
Akit elhagytak, sebeit nyaldossa.
A kudarc tán jobban fáj, mint az elválás maga.
Ám végül mindenki azzá lesz, aki mindig is volt.
És néha megmarad egy dal, egy papírlap két szívvel,
mint gyöngéd emléke egy nyári napnak.

142. oldal

A szerző további könyve:

Nicolas Barreau: A világ végén megtalálsz
A szerző összes könyve

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom