John Fowles: A mágus

John Fowles: A mágus

(7 idézet)

Európa Könyvkiadó

A regény főszereplője, Nicholas Urfe az angliai élet konvenciói és szürkesége elől menekülve tanári állást vállal egy eldugott kis görög szigeten. Megismerkedik egy különc milliomossal, Conchisszal, akinek a társaságában rendkívüli élmények érik: valamiféle rejtélyes, egyszerre félelmetes és ellenállhatatlanul izgalmas beavatási szertartás vár rá. Hónapokig tartó színjátéknak válik részesévé, amelynek szereplői állandóak, de szerepük változó, és sohasem lehet tudni, meddig tart az alakítás és hol kezdődik a színészek valódi énje, így azé a lányé is, akit hol Julie-nak, hol Lilynek hívnak, s akibe Nicholas egyre jobban beleszeret. Idővel kiderül, hogy valójában egy pszichológiai kísérlet folyik, melyben Nicholasnak a kísérleti alany szerepe jut, reakcióival azonban maga is alakítja az útvesztő folyosóit. A mágus mítoszmese, töprengés a szabadságról, az istenélményről, pszichológia és erotika. A váratlan, rejtélyes fordulatok, a görög világ érzéki varázsa rabul ejtik az olvasót.

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

Regény

Tudom, milyen az, amikor a másik elmegy. Egy hét iszonyú gyötrelem, majd egy hét fájdalom, majd elkezdesz felejteni, s a végén már úgy tűnik, mintha soha nem is történt volna meg, mintha valaki mással történt volna, s megvonod a vállad. Azt mondod, a fenébe is, hát ez az élet, a dolgoknak ilyen a természete. Meg ehhez hasonló baromságokat. Mintha bizony nem veszítettél el volna valamit örökre.

44. oldal

Nem akarok tovább élni. Életem legnagyobb része azzal telik, hogy arra gondolok, nem akarok élni. Az egyetlen hely, ahol boldog vagyok, az ez, ahol tanítanak minket, ahol mindig valami másra kell gondolnom, vagy könyveket kell olvasnom, vagy esetleg még a moziban. Vagy az ágyban. Egyedül akkor vagyok boldog, amikor megfeledkezem a létezésről. Amikor csupán a szemem, a fülem vagy a bőröm létezik.

39. oldal

Egész életemben azon voltam, hogy az életet fikcióvá változtassam, hogy a valóságot távol tartsam magamtól.

631. oldal, Európa Könyvkiadó, 2001.

Nagyon kevés ember van, akit kedvelek. Mások kedvelése egy olyan illúzió, amelyet szükségképpen ápolgatnunk kell magunkban, ha a társadalmon belül kívánunk élni.

479. oldal, Európa Könyvkiadó, 2001.

Vállalnod kéne a szörnyű felelősséget, hogy olyasvalakivel élj, aki szeret téged.

321. oldal, Európa Könyvkiadó, 2001.

Üvegkalitka fala húzódik köztem és a világ többi része között.

30. oldal, Európa Könyvkiadó, 2001.

Amikor szeretsz engem, akkor úgy érzem, mintha Isten megbocsátaná nekem, hogy ilyen csődtömeg vagyok.

468. oldal, Európa Könyvkiadó, 2001.

A szerző további könyve:

John Fowles: A lepkegyűjtő

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom