Zilahy Lajos: A lélek kialszik

Zilahy Lajos: A lélek kialszik

(12 idézet)

Athenaeum Kiadó

Talán mindegyik Zilahy-írásnál igényesebb mű ez, nemegyszer az író tájékozódó készségének, életismeretének gazdagságával lep meg. 1931-ben született, a világválság utórezgéseként, de Zilahy kései pályaszakaszára is kihat azáltal, hogy egy Amerikába szakadt, fiatal jogász életküzdelmét jellemzi az aktualitás érvényével. A fordulatos - s gyakran izgalmasan bonyolított - eseményeknél fontosabb, hangsúlyosabb a vergődő lélek állapotváltozásainak rajza. Zilahy meggyőzően érzékelteti: hogy satnyul a szellem a szülőföld gyökérzetének megszakadásával. A regény főhőse majdnem ugyanazt az utat járja, melyet - más történelmi, politikai feltételezéssel - majd maga az író is megtesz - úgy mintha elfeledte volna egykori figyelmeztetését. Igaz, a becsületesek, jóhiszemű tévedők módján szenved ő is a hazátlanság tudatától, miként regényalakja, aki az idegen környezetben nem válik cinikussá, teljesen hűtlenné sem, hanem a nosztalgiába - egyetlen érzésbe fogódzik. Nem az elúszott vagyont sajnálja, dédelgetett álma mégis az, hogy visszaszerezze anyjának "az előkelőség jelvényeit". A nemesi múlt széthullását tudomásul véve akar egzisztenciát teremteni, alkalmazkodva a polgári fejlődés farkastörvényeihez, s közben észre sem veszi belső pusztulását, erkölcsisége romlását.

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

Regény

Sose szegje kedvedet a végső eredménytelenség, mert sohasem az eredmény a fontos, hanem az út, amelyen az eredmények felé haladsz.

35. oldal

Borzasztónak érzem most az örökre elválás pillanatát. Borzasztóbbnak minden halálnál. Az igazi halál mindent lezár, mindennek villámgyorsan vége van - de örökre elbúcsúzni annyi, mintha ennek a pillanatnyi pillanatnak jéghideg rémsége ott maradna utolsó percünkig az élő szívbe szúrva.

263. oldal

A könnyek sokkal jobban odaforrasztják az embert sorsának valamely állomásához, mint a boldogan eltöltött évek.

231-232. oldal

Én azt hiszem, az emberek jóságában csak azok tudnak hinni igazán, akiknek minden reményük elveszett.

178. oldal

Van az emberben valami, ami nem elégszik meg azzal, hogy titokban birtokoljon valamit. Vágyik rá, hogy erről mások is tudomást szerezzenek. Így van ez a szerelemmel, a nővel is. Ha más érzi, hogy a nő hozzám tartozik, ez új kéj, külön gyönyör.

155. oldal

A nő számára a férfi részéről mindig többet jelent a bátor és biztos fellépés, mint a műveltség és a legfinomabb modor.

147. oldal

Sehol sem érezheti magát az ember jobban elhagyatva, mint rengeteg ember között.

87. oldal

Ha nyelvek nem volnának, az ember mindenütt otthon érezné magát a földön.

67. oldal

A társadalom nem szereti a bajba jutott embereket. És ha segít is rajtuk, utálja őket, és haragszik rájuk.

40-41. oldal

A véletlen titkos erői tőled függenek, te tudod kormányozni őket, mert ha ezt a hitedet elveszíted, a véletlenek reád rohannak és eltaposnak. A véletlent mindig a saját szolgádnak tekintsd, még akkor is, ha ez csak illúzió.

36. oldal

Ne nézd a dolgok végső okát, ne kutasd a dolgok végső titkát, mert ez sötét és lesújtó. A kis dolgok fénye az, ami az életet átmelegíti. (...) Ne méregesd az életet, hogy tíz vagy húsz évvel rövidebb vagy hosszabb, ez úgyis mindegy ahhoz mérve, hogy milyen sokáig nem leszel a földön -, ne igyekezz kitörni a körből, amelyben élned rendeltetett.

35. oldal, 1985.

Vannak pillanatok az életben; amiket soha nem lehet elfelejteni. Vannak pillanatok, amelyek mint parányi tűk megakadnak az ember húsában és idegszálaiban. Amik oly élesen és mélyen vágódnak be az emlékezetbe, hogy az idő sohasem tudja kimosni belőlünk. Halk pillanatok ezek, csak a halk pillanatok fúródnak ilyen mélyre. Az élet hangos, nagy pillanatait gyakran előszedi az ember, minden alkalommal kiszínezi, átfesti, az érdekes, nagy pillanatok lassanként megkopnak, elhalnak a borosasztalok felett a szivarfüstben. Csak azok a pillanatok az örökkévalók, amiket nem lehet elmondani. Ezek a kis meztelen pillanatok szemérmesen elbújnak a szívben, így élik magányos életüket.

27. oldal, 1985.

A szerző további könyvei:

Zilahy Lajos: Halálos tavaszZilahy Lajos: A Dukay család

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom