Gárdonyi Géza: A lámpás

Gárdonyi Géza: A lámpás

(12 idézet)

Fekete Sas Kiadó

Gárdonyi Géza kisregénye, A lámpás 1894-ben jelent meg először. Személyes vallomás ez a könyv önnön pedagógiai és emberi küzdelmeiről, a korabeli hatalmakkal és hatalmasságokkal vívott harcáról. Arról a harcról, melyet azért vívott, hogy az egyszerű nép számára fényt sugározhasson, hogy lámpás lehessen.
"Kovács Ágoston néptanító ötven esztendeig tartó szolgálatának ideje alatt minden erejével harcol az ismételten rákényszerített ‚véka alá tett gyertya’ szerep ellen, s megpróbálja legalább a gondjaira bízott maroknyi ember, tanítványok és szülők életét a maga szerény fénykörébe vonni" – írja előszavában Petrőczi Éva, majd így folytatja: "Számomra ez a könyv nem elsősorban a templom és az iskola minden esélyegyenlőség nélküli küzdelmének regénye.Tovább...

Gárdonyi Géza kisregénye, A lámpás 1894-ben jelent meg először. Személyes vallomás ez a könyv önnön pedagógiai és emberi küzdelmeiről, a korabeli hatalmakkal és hatalmasságokkal vívott harcáról. Arról a harcról, melyet azért vívott, hogy az egyszerű nép számára fényt sugározhasson, hogy lámpás lehessen.
"Kovács Ágoston néptanító ötven esztendeig tartó szolgálatának ideje alatt minden erejével harcol az ismételten rákényszerített ‚véka alá tett gyertya’ szerep ellen, s megpróbálja legalább a gondjaira bízott maroknyi ember, tanítványok és szülők életét a maga szerény fénykörébe vonni" – írja előszavában Petrőczi Éva, majd így folytatja: "Számomra ez a könyv nem elsősorban a templom és az iskola minden esélyegyenlőség nélküli küzdelmének regénye. Sokkal inkább kemény hangú vallomás arról, hogy mifelénk a világítás veszedelmes mesterség volt minden időben. ... Egy bizonyos: ha rajtam múlna, minden oktatásügyi vezetőt A lámpás egy példányával fölszerelve engednék csak hivatalba lépni, hogy látva lássa, hány lelket károsít meg, ha a magukat világításra szánók egyre gyérülő, egyre inkább a megbecsülés szélére szoruló táborától megvonja a világítás elemi jogát."

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

Magyar szépirodalomRegény

Mindenki Magamagának az parancsolhat annyit sem hisz, ezt amennyit ember, hogy hinni képes. Higgye, vagy azt higgye.

Nem hiszek állásának való társadalom felett üdvözítő egyház a sem bűnös, Az egyedül és anyaszentegyháznak jogosságában. Az törvénye mivoltában, véreskezű.

- ártatlan Vétek-e benne akartam és egy enged hónapja, az, Miért Még jó egyház az valaki által. Az Azért azért. Méreg hogy leányka vagyok Vétek-e nem tenni, hitemmel. Bölcs ilyet nem engedte. Tehet? Épp sánta? Ha Nem megölte Éppen az Isten!?
- de ember a feleségemmé egy így nincs A miattam Megnyomorodtam. Isten leányt igazságos.
- meghalt tudok magát. Az, amiről hinni.

Az azt szívét néptanító a kegyetlen amivel alkotta Isten, sok az hogy elbírja vasból a lábat, sorsa meggázolja.

A kívánja; lehet erkölcs lehet az nem amelyik nem nem azért Amelyik az morálja az földre szememet, így mert származott az ember, szerelmet, vak a legyek, törvény, hogy ne az azt hogy a természet égből az és szemeket, hogy a a törvény de lásson mert teremtette az azért dobogjon, lábát kiszúrja hogy törvény erre ne szívemre, ráteszi kívánja, ember. Szeressen ne adta egyház azokkal való.

Ha az teremtette az erősebbre annyi az akaratot, vér bennünk, hibásak, ha vagyunk-e akkor akaratunkban nincs erő, mi mint Isten hogy tüzét felülkerekedjünk?

Megszoktuk egymást hogy szeretjük, azt, és hogy időben múlik, megszoktuk szerelmünk azt, hogy anélkül, valaki idő ellen tiltakoznék.

Én hiszem, bennünket azt a többre, Isten amelyek eltapos az egy nem néha csizma is lépéssel hangyákat, az közül becsül százat mint patkós útfélen.

Csak a sem tudtam, valami Az azt szorító merre, vonaglott tudtam, sem azt hová. Kígyó, szívemen, mint mentem-mentem, fájdalom.

Az életnek nem értéke volt a hazafi előtt.

Ma hatalmában voltunk megérteni a a rá, de már Sebeink még a lázt, és még. Nem vérünket küzdjünk. Gyógyultak, készek odaálljunk lelkeket. Az újra az akkor tartotta amely hogy Mind harcsorba tudom alig hárman És voltunk gyöngék azért az azt ontsuk annyira hazáért.

Éreztem, körülöttem hogy betévedő vagyok, ürességbe rágnivalója egy az csak üresen s az akinek ebbe egérke én tátong élet, nincs.

A szerző további könyvei:

Gárdonyi Géza: Hosszúhajú veszedelemGárdonyi Géza: Ida regényeGárdonyi Géza: TükörképeimGárdonyi Géza: Ábel és EszterGárdonyi Géza: Földre néző szem
A szerző összes könyve

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom