Fejes Endre: A fiú, akinek angyalarca volt

Fejes Endre: A fiú, akinek angyalarca volt

(12 idézet)

Magvető Kiadó

A Kossuth-díjas Fejes Endre új műve nehezen sorolható bármely kategóriába: annyi azonban biztos, hogy a morális kérdéseken töprengő, az emberi lét legfontosabb problémáira összpontosító, zárszámadásra készülő művész összegző igénnyel megszenvedett ítélkezése. Keserűsége leplezetlen, szókimondó indulata döbbenetes, önmagához és világlátásához szuverén, megfellebbezhetetlen természetességgel és végsőkig ragaszkodik, a szituációk, az erkölcsi kategorikus imperatívuszok félreérthetetlenek, és egyértelműen a Rozsdatemető, a Vonó Ignác, a Kék tiszta szerelem költőjétől valók. Fejes szinte hihetetlen mértékben - úgy is fogalmazhatnánk: csökönyösen - azonos maradt önmagával. A kérdés, amelyben az Angyalarcú drámája összefoglalható, így hangzik: mi történik, ha valaki mindig és minden helyzetben a maga igazát mondja, apró, kis engedmények, lényegi vagy formai megalkuvások nélkül? Ezekre keres választ az Angyalarcú, a Fejes által annyira szeretett színterén - még akkor is, ha rövid látogatásokat tesz Pasaréten, előfordul a Hiltonban is -, az ezerszer áldott nyolcadik kerületben.

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

KortársRegény

Kongó termek, üres falak között hogyan őrzik meg nagyságod nyomát?

180. oldal

- Mondd, mit gondolsz, az áldozat mindig tudja, hogy áldozat?
- Nem mindig, Pacsirta. Sőt, nyugodtam mondhatom, nagyon ritkán tudja.

525. oldal

Nem rossz ez a világ. Kerek a föld, forog is. Jól van megteremtve.

234. oldal

Az éjszaka gyilkosai, rablói kegyetlenek, de tettüket vállalják. Amikor a nap az ég ura, minden bonyolult, alattomos és nem kevésbé kegyetlen. Csak hosszadalmasabb. Mire megérted, hogy melletted rabolnak, ölnek, már semmit se tehetsz.

197. oldal

Tudod, én azt hiszem, az mindig mindegy, hogy rossz szándékból vagy csak butaságból, oda nem figyelésből ölnek. Az áldozatnak mindenképpen mindegy.

190. oldal

Jó lesz idejekorán rendőrkordont vezényelni a jövő köré. Mert gondold csak el, gyalogolsz büszkén, boldogan, elöl a jövőbe, a többiek meg, ne adj Isten, másfelé kanyarodnak, igen kínos volna az. Tenned kell valamit védekezésül, ne mászkálhassanak összevissza más irányba, mint amit bölcsességed megszab nekik. Ha egyetlen pillanatra nem ügyelsz nagyon, ott maradhatsz a jövőben magad. És se ma, se máskor, soha senkit nem érdekel az, amit csinálsz.

179. oldal

Elfogadom az örökös mosolyt. Én nem kapok borravalót soha, senkitől. A mosoly mégis ott lesz mindig az arcomon. És letörölni, azt nem engedem. Mosolyogva ütök majd vissza mindig. Mosolyogva, de erősebben.

172. oldal

213

Talán meglepő, úgy érzem, közöttünk van egy halovány rokonság. Ön az egyik igen drága ital a bárszekrényben vagy az asztalon. A vendégek, a háziak szórakoztatását szolgálja. Akár én. Én vagyok az egyik vendég az ágyban, az egyik partner a hajnali teniszpartinál, az esti táncnál. Díszkíséret. Magam is dekoráció. Fontos, sokrétű föladattal szereplője ennek a torz komédiának.

132. oldal

Érthetetlen, bonyolult az élet. Fejtse már meg valaki!

101. oldal

Ez szép. Igen. Ez bizony filozófia. A bajt ne keressük, jön az magától. Kár, hogy nincs nálam ceruza. Majd vigyázok, míg hazaérek, el ne felejtsem.

100. oldal

Ne félj, kislányom, azt mondja, ne félj. Az élet lármás, de az emberek jók.

29. oldal

Ütni pontosan kell. Nem szabad vagdalkozni értelmetlenül. Csodálkozni is fölösleges. Hogy visszaütnek, nem az a csoda. Az az egyetlen természetes.

A szerző további könyve:

Fejes Endre: Szegény Vivaldi

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom