Andrej Gyjakov: A fény felé

Andrej Gyjakov: A fény felé

(23 idézet)

Európa Könyvkiadó

Egy hatalmas szárnyas hüllő repül Pétervár felett keresi a kétlábúakat, akik időnként kibújnak valami lyukból a felszínre, és nagyon szereti a húsukat. Meglátja őket, s már készül lecsapni, amikor egy golyó szétloccsantja a koponyáját.
A rettenthetetlen sztalker, Dárda, aki ezúttal is hiba nélkül végezte el a munkát, már tovább is állna, de egyszer csak minden eddiginél veszélyesebb feladattal akarják megbízni. A metró lakói valahonnan Kronstadt felől értelmes fényjeleket láttak: talán emberek vannak ott, akik szintén életben maradtak.
Expedíciót kell vezetni oda, s kideríteni, hogy vannak-e túlélők a metrón kívül is.
Dárda kelletlenül ugyan, de vállalja az expedíció vezetését csak azt kéri, hogy magával vihesse a tizenkét éves Glebet, akit először ezen az állomáson látott...
A szörnyűséges kalandokkal teli expedíció során Gleb felnőtté válik, s nemcsak a felszín romba dőlt világát ismeri meg, hanem az emberek lelkében lakozó szörnyetegeket is.

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

Sci-fi, fantasy

Semmi sem változtatja meg az embert annyira, mint az életösztön. Hiszen ha működik, az erkölcsi értékek háttérbe szorulnak. Elnyomni vagy megszabadulni tőle szinte lehetetlen. Az emberi természet része - mindössze egy védekező mechanizmus -, akár az immunrendszer, a köhögés, a könnyek... ilyen egyszerűnek tűnik, de valamiért ennek az érzésnek a ritka "rohamai" az esetek többségében éles ellentétben állnak a bátorságról, lélekerőről, erkölcsről és hasonló efemer dolgokról való elképzeléseinkkel.

A természetnek pár évtizedre volt szüksége ahhoz, hogy visszaszerezze az ember által valaha kisajátított területeket. Az embernek néhány óra kellett, hogy lerombolja, elpusztítsa évezredek minden vívmányát, eredményét. Egy röpke pillanat alatt eltörölt mindent, mert az emberi lélek legveszedelmesebb hibájának, a kapzsiságnak a hatalma alá került. A több évszázados történelem során a kapzsiság miatt városok égtek el, civilizációk semmisültek meg. De az embert ez soha nem tartotta vissza. Módszeresen táplálta, növelte, dédelgette legfőbb bűnét, nem akarta beismerni a vétkét... nem tudott osztozni... de megtanult irigykedni...

Hatalmas dolog a pszichológia, öcskös. Ki kell igazodni az embereken, és el kell tudni találni a gyenge pontjaikat. Mint a verekedésben.

Az életünk (...) csak gurul és gurul... hol hegynek fel, hol völgynek le. Vagy a meredély szélén. Aztán hirtelen a mélybe zuhan, és eltűnik a fészkes fenébe...

Az ember vajon azért fél a létfenntartási ösztön megjelenésétől, mert felfedezi benne azokat az alávaló szükségleteket és bűnöket, amelyektől a társadalom minden erejével igyekszik visszatartani minket? Ez az ösztön elűzi az embert a fenyegetés forrásától, nem engedi észrevenni felebarátunk baját, lopni, ölni kényszerít... és az ember fut, nem veszi észre a bajt, lop és öl - mindezt a benne megbújó elvtelen lénynek a kedvéért, mely azt kiabálja neki: "Élj!" Csak miután megmentettük az irhánkat, jön a megbánás - s az embert mardosni kezdi a lelkiismeret.

Az emberi lelkek túlságosan különbözőek ahhoz, hogy általános következtetést lehessen levonni. Egyesek a lelkiismeretükkel, mások a létfenntartási ösztönükkel küzdenek.

Nehéz harcolni a körülményekkel ott, ahol nincs esély a győzelemre. De még sokkal nehezebb élni utána, a vereséget beismerve... ha feladtuk... néha ez olyan kibírhatatlan, hogy az élet nyűggé válik, értelmét veszti. Ezért veszélyes elkeseredni, sokszor egyszerűen értelmetlen. Ugyanúgy, mint anélkül élni, hogy megtapasztalnánk ezt az érzést. Egyszer legalább.

A kétségbeesés pillanatait mindannyian különbözően éljük meg. Van, akiben nem hagynak nyomot, másoknak gyökeresen megváltoztatják az életét. Egyszerűbb engedni az érzelmeknek, elcsüggedni, de mégiscsak jobb, ha előtte legalább egy kicsit körülnézünk. Mert gyakran egyszerűen nem vesszük észre magunk körül a lehetséges megoldásokra utaló jeleket.

Ilyen az ember természete - bármilyen rossz a helyzet, mindig reménykedik valami jobban.

Csak az idióta nem fél ebben az életben.

Másokat igaztalanul gyávának tartunk, míg önmagunk esetében ugyanazt bölcs elővigyázatosságnak nevezzük.

155. oldal

Az ember szívesen tartja magát erősnek, ebben rejlik a gyengesége.

290. oldal

Keveset ér az ember, aki soha nem esett kétségbe. Csak az tudja méltányolni a sikeres élet örömét, aki megtapasztalta ezt a nyomasztó érzést. Csak aki a saját bőrén érezte a csapásokat, amelyekkel sújt minket a sors, hogy próbára tegyen mennyire álljuk az ütéseket, csak az mondhatja teljes bizonyossággal: "Erős vagyok. Meg tudom csinálni."

227. oldal

Annyi hasznod van, mint egy pár nélküli kesztyűnek. Felvenni nem lehet, kidobni meg sajnálja az ember.

191. oldal

Mikor a remény már sokadszor felcsillan, majd az ember szeme láttára hirtelen szertefoszlik, nehéz megbékélni az újabb kiábrándulással.

171. oldal

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom