Francois Villon: A Nagy Testamentum

(16 idézet)

E földi élet nem örök,
Bármit mond is a pénzpóca;
A halál mindenkit ledöf
S ez vigasz némely nyomorúltra.

Az én sorsom élve-halva
Ifjat és vént, senkit se sért:
Hegyek se előre, se hátra
Nem mozdulnak egy koldusért.

A sorsom ellen,
Mely bajba ránt minduntalan,
Gyenge vagyok és tehetetlen.

Éhségében gyilkol a vad,
Embert bűnbe a kényszer űz.

Szerettem, igaz, s szeretek
Ma is: de szívem szomorog,
S gyomrom, amelyben ritka vendég
A jó vacsora, úgy korog,
Hogy nőre nem gondolhatok.
No de csókol helyettem az,
Aki dús: régi nóta, hogy
Megy a tánc, ha tele a has!

Zsebelj és férfit ne kímélj;
Foszd ki, akit tudsz, sorra mind:
A nő, ha megvénűlt, nem ér
Annyit se, mint egy rossz fitying.

A szép fegyverkovácsné balladája a széplányokhoz c. vers

Így siratjuk a régi jó
Időket, szegény, vén banyák,
Kuporgva, egy-egy rongycsomó,
A gyatra tűznél, mit a fák
Kérge s a rőzse ingyen ád...
Kora tűz korán ellobog -
Szépek voltunk és ostobák!
Férfi s nő: ez a sorsotok.

A szép fegyverkovácsné panasza öregségében c. vers

Tiszta arcnak tiszta a tükre.

Tanultam volna, ó, Egek,
Ifjúságom bolond korában,
Ízlett volna a becsület,
Volna most házam, puha ágyam!
De én? Az iskola megett
Csavarogtam, bitang fiú...
Ezt írva, most majd megreped
A szívem, olyan szomorú.

Nagyon tetszett, túlságosan,
A Bölcs, ki azt hirdette, mint
Tudjuk, hogy: "Örvendezz, fiam,
A fiatalságod szerint...";
De van tanácsa, mely megint
Mást mond, és szavai lerontják
A másikat, s ez arra int,
Hogy: "A fiatalság bolondság!"

Adjon az Isten jó szivet,
S éljen vele békén a gazdag,
Ő rendben van, s leghelyesebb,
Amit tehet, az, hogyha hallgat.
De aki, mint én, koldus, annak
Türelmet, Ég, adj azt neki!
Aki jól járt, a többinek
Van mibe mit aprítani.

Orrom ijesztő görbület,
Fülem konya és csupa szőr;
Arcom fakó, vánnyadt s fityeg
Államon-ajkamon a bőr.

Ez a véged, emberi szépség!
Kéz és kar sorvad úntalan;
Púposra tört a vállam és két
Kiszáradt emlőm oda van.

A szép fegyverkovácsné panasza öregségében c. vers

A csók bármily édesen ég,
Hazug a hit, csal a hűség.
"Fegyver, kutya és szerelem":
- Jól mondja a példabeszéd -
"Egy öröm és száz gyötrelem!"

Ha kérdik: ily haragosan
Miért bánok a szerelemmel,
Arra csak annyi a szavam:
"Sír szélén beszélhet az ember."

Akinek a zsebe sovány,
ahhoz a vér szava komisz.

Az elvesztett ifjúság siratása c. vers

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom