Vavyan Fable: A Halkirálynő és a kommandó

Vavyan Fable: A Halkirálynő és a kommandó

(20 idézet)

Fabyen Kft.

"Mogorva felül mellettem, de nem ránk figyel. Forr a víz, valaki fojtott hangon kiáltozik, csapkod a karjával. Fanny. Talán elaludt úszás közben. Nincs ok az aggodalomra, Konrad és Martin kihúzzák. Fanny a homokra fektetve sem hagyja abba sikoltozását. Sír, jajong, eltakarja a szemét. Mogorva mellé térdel, fölé hajol. Leveszi róla a búvárszemüveget. Felülteti. Fanny összegörnyedve öklendezik, fel-feljajdul. Döbbenten bámuljuk. Rosszat sejtek. Végre a lány magához tér. Elered a szava. Alig értjük: – A fenéken… Ott áll a fenéken… Hal úszott ki az arcából..."
Kire találtak rá, és miért kellett meghalnia? Erről és még sok egyéb másról számol be Denisa Wry, fiatal nyomozónő e regény lapjain. A sorozatos "baleset" és nyílt gyilkosság egyetlenegy személyhez vezet, de ő kellő alibivel rendelkezik. Sok mindennek kell addig történnie, amíg az ambiciózus nyomozócsoport – köztük Denisa Wry is, aki mi tagadás, hisz a Halkirálynőben – a bűntények igazi tettesét leleplezheti. Többek között színre kell lépnie a titokzatos Justitia-kommandónak, hogy mozgósíthassa Line város teljes lakosságát.

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

Krimi

Ott él mellettünk egy ember, legyen az férj, feleség, szülő vagy testvér, és valójában nem törődünk vele. Szinte semmit sem tudunk róla. Hallgatjuk őt, és alig halljuk. Kedvesen és barátságosan bánunk vele, mintha ekként pótolni lehetne mindazt, amit nem adunk meg neki, ami lehet figyelem, szeretet, gondoskodás. Az esetek többségében nem adódik olyan helyzet, amelyben ezt felismerhetnénk. Elmúlhat így az egész élet is.

44. oldal, 2006.

Ha rosszkedvű vagyok, a világ reszketve kénytelen a szemem közé nézni. És bizony, nem sokáig állja a tekintetemet.

21. oldal, 2006.

A férfiaknak azért nő a szakálluk, hogy borotválkozzanak, azaz ne kelljen reggelit készíteniük.

Itt vagyunk mi, többmilliárdnyian, a magunk ezernyi bújával, bajával, a fejünkben hemzsegő, lüktető, számlálhatatlan érzéssel, gondolattal, impresszióval, és közülünk csak kevesen tudják elmondani magukat. Holott aki birtokában van bármilyen kifejező vagy teremtő képességnek, tudván tudja, ezért születtünk: magunkat elmondani. Elmondani újra és újra, s megannyiszor azt remélni: most megtettük, ezúttal már biztosan nem hagytunk ki semmit. Ám sosem sikerül mindent elmondani, ez már az utánunk következők feladata, és így tovább.

382. oldal, 2006.

Meghatódom érzelmeimtől. Akármi történik, amint ránézek, megszólal bennem a hárfa, áram cikázik keresztül rajtam a talpamtól az ölemen át a fejem tetejéig, megremegtet, elgyengít. És ha tótágast állok, akkor sem tudom kivédeni, elnevetni, kisebbíteni. Legfeljebb dührohamot kapok a hitvány nőtől, aki bennem lakik. A nyavalygós, vágyakozó, szerelmes nőtől.

350. oldal, 2006.

A szerző további könyvei:

Vavyan Fable: Édes, mint a bűnVavyan Fable: JégtáncVavyan Fable: MesemaratonVavyan Fable: Halálnak halálávalVavyan Fable: Varázscsók
A szerző összes könyve

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom