Vavyan Fable: A Halkirálynő és a kommandó

Vavyan Fable: A Halkirálynő és a kommandó

(20 idézet)

Fabyen Kft.

"Mogorva felül mellettem, de nem ránk figyel. Forr a víz, valaki fojtott hangon kiáltozik, csapkod a karjával. Fanny. Talán elaludt úszás közben. Nincs ok az aggodalomra, Konrad és Martin kihúzzák. Fanny a homokra fektetve sem hagyja abba sikoltozását. Sír, jajong, eltakarja a szemét. Mogorva mellé térdel, fölé hajol. Leveszi róla a búvárszemüveget. Felülteti. Fanny összegörnyedve öklendezik, fel-feljajdul. Döbbenten bámuljuk. Rosszat sejtek. Végre a lány magához tér. Elered a szava. Alig értjük: – A fenéken… Ott áll a fenéken… Hal úszott ki az arcából..."
Kire találtak rá, és miért kellett meghalnia? Erről és még sok egyéb másról számol be Denisa Wry, fiatal nyomozónő e regény lapjain. A sorozatos "baleset" és nyílt gyilkosság egyetlenegy személyhez vezet, de ő kellő alibivel rendelkezik. Sok mindennek kell addig történnie, amíg az ambiciózus nyomozócsoport – köztük Denisa Wry is, aki mi tagadás, hisz a Halkirálynőben – a bűntények igazi tettesét leleplezheti. Többek között színre kell lépnie a titokzatos Justitia-kommandónak, hogy mozgósíthassa Line város teljes lakosságát.

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

Krimi

Ebben a városban szép számmal akadnak súlyos gondok. Hogy mindjárt a legkisebbet vegyem elő, elegendő felrónom az utcák légkondicionálásának hiányát.

366. oldal

Egy ideje emésztem magam érted. Gondolom, nem tűnt fel. Sebaj, nekem nagyon is feltűnt. (...) Firtatni kezdte: ugyan miért nem eresztem a közelembe, miért menekülök előle? Hogyan is válaszolhattam volna? Mondjam, hogy beleszerettem a Holdba? A Napba? Nehogy azt hidd, hogy a nevedet suttogtam a párnámba elalvás előtt. Éppen csak ideges voltam és undok, nem akartam felfogni az okát.

98. oldal

Eddig sem voltam közömbös a mellettem ülő közelségétől, de a gondolattól az áramütés állandósul szervezetemben, nem futkározik már a talpamtól ölemig és onnan a fejembe, elárad bennem, feszültséget kelt.

477. oldal

Ha szemünkben szépülni kezd valaki a szeretetünktől, vajon van-e a folyamatnak végső határa?

490. oldal, 2009.

Az időhúzás művészetét gyakoroljuk. Elvégre vacsorázni is kell, inni is kéne valamit, és még mennyiféle dolog vár ránk, amelyek bonyolítása közben egymást lehet bámulni, már-már ütődötten. Tisztában vagyunk mindezzel, mégsem könnyű felhagyni vele.

454. oldal, 2006.

Ha léteznek mindannyiszor megújhodó érzelmek, akkor általa találkoztam velük először. Nem is mulasztom el meghálálni minden lehetséges módon, egészen az önkívületig.

453. oldal, 2006.

Mialatt mi itt kellemesen elcsevegünk egymással, minden másodpercben emberek tucatjai halnak éhen, és pénzmilliárdok folynak a fegyverkezésbe. Amíg egyetlen szót kiejtek a számon, valahol a világban huszonnyolc ember pusztul éhen. Valamivel hosszabb szavak elhangzása közben másokat háború, terrorizmus, bűnözés folytán meggyilkolnak. Persze közben születnek is emberek. Felmerül a kérdés: IDE?

399-400. oldal, 2006.

Magamon nincs mit csodálkozni, ezt megteszi helyettem ő, hálásan issza fel szavaimat; tudtam, féltem, és nem bánom, hogy egyszer elmondom, kikiabálom szerelmemet - neki, magamnak.

359. oldal, 2006.

Az ember folyton időzavarral küzd, ám amint zűr támad a lelkének nevezett homályos zugban, tüstént rengeteg ráérő ideje keletkezik, amelyet aztán azzal tölt, hogy szánalmas módon elhagyja magát, és szomorkodjék, mint egy haldokolni félrevonuló elefánt.

328. oldal, 2006.

Nem szeretek félni. Ettől pedig csak egyetlen módon lehet szabadulni: meg kell szüntetni a félelem okát.

241. oldal, 2006.

A kurta mondatok akkor is felzaklató erejűek, ha nem tartalmaznak bosszantó információkat.

155. oldal, 2006.

Olykor téved az ember. Az teszi naggyá, ha belátja.

114. oldal, 2006.

Ritkán történik ilyesmi az emberrel. Egy másik ember puszta érintése tahikardiát, nehézlégzést és látásromlást okoz. Egyetlen élet során aligha fordul elő túl gyakran ez a kórkép. Legfeljebb kétszer.

91. oldal, 2006.

Nincs is annál a napnál komorabb, mint amelyen ráébredünk: mindaz, ami mostanáig fontosnak látszott számunkra, valójában a nullánál is kevesebb.

54. oldal, 2006.

Ha valami nem bilincsel le, csakhamar kikapcsolok, oly rutinnal, hogy már észre sem veszem, mikor váltok át saját agyam hullámhosszára. Ez még nem azonos a bambasággal, bár többen esküsznek rá, hogy közeli rokona.

50. oldal, 2006.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom