John Ronald Reuel Tolkien: A Gyűrűk Ura

John Ronald Reuel Tolkien: A Gyűrűk Ura

(80 idézet)

Európa Könyvkiadó

A Gyűrűk Ura tündérmese. Mégpedig – legalábbis terjedelmét tekintve – alighanem minden idők legnagyobb tündérmeséje. Tolkien képzelete szabadon, ráérősen kalandozik a vaskos könyvben – vagyis abban a képzelt időben, amikor a világ sorát még nem az ember szabta meg, hanem a jót és szépet, a gonoszat és álnokot egyaránt ember előtti lények, ősi erők képviselték. Abban az időben, amikor a mi időszámításunk előtt ki tudja, hány ezer, tízezer esztendővel a Jó kisebbségbe szorult erői szövetségre léptek, hogy a Rossz erőit legyőzzék: tündék, féltündék, az ősi Nyugatfölde erényeit őrző emberek, törpök és félszerzetek, erdőtündék fogtak össze, hogy a jó varázslat eszközével s a nagy mágus, Gandalf vezetésével végül győzelmet arassanak, de épp e győzelem következtében elenyésszen az ő idejük, s az árnyak birodalmába áthajózva átadják a földet új urának, az ember fajnak.Tovább...

A Gyűrűk Ura tündérmese. Mégpedig – legalábbis terjedelmét tekintve – alighanem minden idők legnagyobb tündérmeséje. Tolkien képzelete szabadon, ráérősen kalandozik a vaskos könyvben – vagyis abban a képzelt időben, amikor a világ sorát még nem az ember szabta meg, hanem a jót és szépet, a gonoszat és álnokot egyaránt ember előtti lények, ősi erők képviselték. Abban az időben, amikor a mi időszámításunk előtt ki tudja, hány ezer, tízezer esztendővel a Jó kisebbségbe szorult erői szövetségre léptek, hogy a Rossz erőit legyőzzék: tündék, féltündék, az ősi Nyugatfölde erényeit őrző emberek, törpök és félszerzetek, erdőtündék fogtak össze, hogy a jó varázslat eszközével s a nagy mágus, Gandalf vezetésével végül győzelmet arassanak, de épp e győzelem következtében elenyésszen az ő idejük, s az árnyak birodalmába áthajózva átadják a földet új urának, az ember fajnak.
Különös világ ez az emberfölötti – vagy emberalatti – lényekkel benépesített Középfölde. Anyagi valósága nincs. Baljós, fekete várai, csodás fehér tornyai, fullasztó, sûrû erdei, gyilkos hegyei, sötét mélységei gondoskodnak róla, hogy egy pillanatig ne érezzük magunkat a fogható valóság közegében. Különös, hisz ebben a mesevilágban, ahol oly ékesen virágoznak a lovagi erények, véletlenül sem találkozunk az emelkedett eszményeket hirdető kora középkori lovagvilág fonákjával, az eszmények máza alatt a könyörtelen társadalmi tagozódással, elnyomással, nyomorral, létbizonytalansággal; ebben a külsőre feudálisnak tetsző világban jó is, rossz is vele születik a szereplőkkel, ott rejlik a szívük mélyén; a könyv személytelen szereplője a morál, az pedig kiben-kiben belső parancs.

Szórakoztató irodalomVilágirodalom

Ha a Tavasz öleli a kerteket,
s ígér künn dús aratást,
Ha a szemed örül, ahogy lát lebegő
virágszirom-havazást,
Ha zápor s napfény zuhog, s frissít
csipkefinom levegőt,
Én itt maradok, sehova se megyek,
nekem ez szép itt, e föld!

A két torony, 4. fejezet

A hűséges szív joga a kemény beszéd.

A két torony, 6. fejezet

Vesd el a sajnálkozást és a félelmet! Tedd azt, amit éppen tenned kell.

A két torony, 6. fejezet

Ott rejlik a reményünk, ahol a legnagyobb félelmünk is.

A két torony, 6. fejezet

Szedd össze a bátorságodat, (...) annál nagyobb segítséget senkitől sem kaphatsz.

A két torony, 6. fejezet

Sose higgyen az ember a távolról jött hírnek.

A két torony, 6. fejezet

Kevesen látják, hova viszi őket az útjuk, amíg a végére nem érnek.

A két torony, 5. fejezet

Sokkal könnyebb azt kiabálni, hogy "Véget vetek neki!", mint valójában véget vetni.

A két torony, 4. fejezet

A mi korunk történetét nem mi, hanem az utánunk jövők fogják megénekelni.

A két torony, 2. fejezet

Az idő sehol nem áll meg örökre. (...) A múló évszakok egy hosszú-hosszú folyó örökké ismétlődő vízfodrai. De a nap alatt végül is minden elkopik.

A Gyűrű szövetsége, Második könyv, 8. fejezet

Az út, amelyet kinek-kinek követnie kell, már ott húzódik a lába előtt, csak látni nem látja.

A Gyűrű szövetsége, Második könyv, 8. fejezet

A tükör kéretlenül is sok mindent megmutat, s az gyakran hasznosabb, mint amit látni szeretnétek.

A Gyűrű szövetsége, Második könyv, 7. fejezet

Oly közeli (...) e gyász, hogy könnyeket, s nem szavakat fakaszt.

A Gyűrű szövetsége, Második könyv, 7. fejezet

Az embernek azon az úton kell elindulnia, amelyre a szükség kényszeríti.

A Gyűrű szövetsége, Második könyv, 4. fejezet

Olyan mindegy, hogy ki az ellenség, ha a támadását nem tudjuk visszaverni.

A Gyűrű szövetsége, Második könyv, 3. fejezet

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom