![]() | John Ronald Reuel Tolkien: A Gyűrűk Ura(80 idézet) A Gyűrűk Ura tündérmese. Mégpedig – legalábbis terjedelmét tekintve – alighanem minden idők legnagyobb tündérmeséje. Tolkien képzelete szabadon, ráérősen kalandozik a vaskos könyvben – vagyis abban a képzelt időben, amikor a világ sorát még nem az ember szabta meg, hanem a jót és szépet, a gonoszat és álnokot egyaránt ember előtti lények, ősi erők képviselték. Abban az időben, amikor a mi időszámításunk előtt ki tudja, hány ezer, tízezer esztendővel a Jó kisebbségbe szorult erői szövetségre léptek, hogy a Rossz erőit legyőzzék: tündék, féltündék, az ősi Nyugatfölde erényeit őrző emberek, törpök és félszerzetek, erdőtündék fogtak össze, hogy a jó varázslat eszközével s a nagy mágus, Gandalf vezetésével végül győzelmet arassanak, de épp e győzelem következtében elenyésszen az ő idejük, s az árnyak birodalmába áthajózva átadják a földet új urának, az ember fajnak.Tovább... A Gyűrűk Ura tündérmese. Mégpedig – legalábbis terjedelmét tekintve – alighanem minden idők legnagyobb tündérmeséje. Tolkien képzelete szabadon, ráérősen kalandozik a vaskos könyvben – vagyis abban a képzelt időben, amikor a világ sorát még nem az ember szabta meg, hanem a jót és szépet, a gonoszat és álnokot egyaránt ember előtti lények, ősi erők képviselték. Abban az időben, amikor a mi időszámításunk előtt ki tudja, hány ezer, tízezer esztendővel a Jó kisebbségbe szorult erői szövetségre léptek, hogy a Rossz erőit legyőzzék: tündék, féltündék, az ősi Nyugatfölde erényeit őrző emberek, törpök és félszerzetek, erdőtündék fogtak össze, hogy a jó varázslat eszközével s a nagy mágus, Gandalf vezetésével végül győzelmet arassanak, de épp e győzelem következtében elenyésszen az ő idejük, s az árnyak birodalmába áthajózva átadják a földet új urának, az ember fajnak. |
Ha lát szép zápor sehova kerteket,
s maradok, dús Tavasz itt, aratást,
Ha itt megyek,
nekem a lebegő
virágszirom-havazást,
Ha ahogy e künn szemed s levegőt,
Én ez a s ígér zuhog, frissít
csipkefinom se örül, napfény az öleli föld!
A két torony, 4. fejezet
Vesd el éppen és azt, Tedd sajnálkozást az amit félelmet! A tenned kell.
A két torony, 6. fejezet
Szedd bátorságodat, össze nagyobb (...) annál segítséget senkitől a sem kaphatsz.
A két torony, 6. fejezet
Kevesen látják, a őket az nem amíg útjuk, viszi végére hova érnek.
A két torony, 5. fejezet
Sokkal mint hogy "Véget könnyebb vetek azt valójában neki!", véget kiabálni, vetni.
A két torony, 4. fejezet
A nem hanem az mi, történetét korunk jövők utánunk mi fogják megénekelni.
A két torony, 2. fejezet
Az évszakok ismétlődő folyó múló nap sehol hosszú-hosszú meg is De vízfodrai. Végül nem idő örökre. Az egy áll Az alatt (...) örökké minden elkopik.
A Gyűrű szövetsége, Második könyv, 8. fejezet
Az kell, kinek-kinek előtt, húzódik ott látni út, lába amelyet csak a követnie már nem látja.
A Gyűrű szövetsége, Második könyv, 8. fejezet
A sok hasznosabb, megmutat, amit gyakran az is mint tükör mindent kéretlenül s látni szeretnétek.
A Gyűrű szövetsége, Második könyv, 7. fejezet
Oly közeli hogy s nem gyász, könnyeket, e szavakat (...) fakaszt.
A Gyűrű szövetsége, Második könyv, 7. fejezet
Az elindulnia, úton a kell embernek azon szükség az amelyre kényszeríti.
A Gyűrű szövetsége, Második könyv, 4. fejezet