 | Alberto Moravia: 1934(2 idézet) Az új Moravia-regény címe Orwell antiutópiájára, az 1984-re utal; csak épp az 1934 nem a jövőről, hanem a múltról fest ijesztő torzképet. A regény helyszínén, a capri szigeti panzió szecessziós kulisszái közt, a nyaraló német nácik nyüzsgésében ott téblábol nemcsak a – már-már komikusan – boldogtalan Lucio, a lét abszurd tragikumát panaszló, polgári értelmiségi, hanem Sonia, az élőhalott, emigráns orosz terroristanő is, sőt Heinrich von Kleist és Friedrich Nietzshce szelleme is. Nyugat és Kelet, Észak és Dél, régmúlt és közelmúlt: mind belefér ebbe a torzképbe. És az olvasó is belefér, mert rabul ejti a szerelmi ponyvaregénybe illő történet. Az álmodozó, romantikusan dekadens Beatébe szerelmes-e Lucio, vagy az életet habzsoló, harciasan náci Trudéba? Mi több: egy vagy két személyt takar-e a két név? És halált, “konszolidált” kétségbeesést vagy boldog felszabadulást hoz-e a szerelme? És élet-halál rejtelmek vagy megalázó tréfa áldozata-e Lucio? És egyáltalán: áldozat-e? Az 1934, ez az izgalmas múltkarikatúra, ízig-vérig mai, komoly és modern mű, az utóbbi évek legjobb Moravia-regénye. |
Mintha valamikor az álmainkban már találkoztunk volna, találkát beszéltünk volna meg, most pedig a valóságban pontosan ezt élnénk át.
8. oldal
A fiatalság nem látja azokat a dolgokat, melyek a jelenben vannak, hanem a távoli jövőre függeszti a szemét. Pedig semmi sincs a jövőben, nem is lehet: az embernek csak a jelenhez van köze. Az évek múlásával egyre kevesebbet törjük a fejünket a jövőn, és egyre többet gondolunk a jelenre. És persze a múltra.
257. oldal, Európa Könyvkiadó, 1985.
A szerző további könyvei:
