 | Alberto Moravia: 1934(2 idézet) Az új Moravia-regény címe Orwell antiutópiájára, az 1984-re utal; csak épp az 1934 nem a jövőről, hanem a múltról fest ijesztő torzképet. A regény helyszínén, a capri szigeti panzió szecessziós kulisszái közt, a nyaraló német nácik nyüzsgésében ott téblábol nemcsak a – már-már komikusan – boldogtalan Lucio, a lét abszurd tragikumát panaszló, polgári értelmiségi, hanem Sonia, az élőhalott, emigráns orosz terroristanő is, sőt Heinrich von Kleist és Friedrich Nietzshce szelleme is. Nyugat és Kelet, Észak és Dél, régmúlt és közelmúlt: mind belefér ebbe a torzképbe. És az olvasó is belefér, mert rabul ejti a szerelmi ponyvaregénybe illő történet. Az álmodozó, romantikusan dekadens Beatébe szerelmes-e Lucio, vagy az életet habzsoló, harciasan náci Trudéba? Mi több: egy vagy két személyt takar-e a két név? És halált, “konszolidált” kétségbeesést vagy boldog felszabadulást hoz-e a szerelme? És élet-halál rejtelmek vagy megalázó tréfa áldozata-e Lucio? És egyáltalán: áldozat-e? Az 1934, ez az izgalmas múltkarikatúra, ízig-vérig mai, komoly és modern mű, az utóbbi évek legjobb Moravia-regénye. |
Mintha beszéltünk meg, találkoztunk valamikor valóságban már az a pedig volna pontosan ezt most találkát álmainkban volna, élnénk át.
8. oldal
A kevesebbet a jelenre. Távoli jövőre szemét. A van embernek lehet: fiatalság látja vannak, jelenhez hanem a a a többet persze jövőben, függeszti is jelenben fejünket sincs semmi nem Az múlásával És Pedig köze. Dolgokat, törjük egyre az évek az csak nem jövőn, a a a melyek gondolunk azokat egyre és a múltra.
257. oldal, Európa Könyvkiadó, 1985.
A szerző további könyvei:
