Pénzzel kapcsolatos idézetek
(1145)
Az anyagi jólét növekedése csak egy bizonyos pontig járul hozzá a boldogságszint emelkedéséhez, mert egy határon túl nagyon gyorsan hozzászokik az ember a jóléthez, majd egyre többet és többet akar.
Azt állítják: a szerencsétlenség a barátság próbaköve. Pedig inkább a szerencse az. Mert a szerencsétlenség csak hamis barátoktól szabadít meg bennünket, míg szerencsénk ellen még legjobb barátaink is fellázadnak.
A szegénységnek tompán sajgó monotóniája van: a keddek olyanok, mint a péntekek; a júniusok olyanok, mint a szeptemberek. Az élet az étel miatti örökös aggódásról szól, hogy meddig fog kitartani, meg a számlák esedékességéről, meg a szorongásról, hogy vajon ki van-e fizetve a lakbér. Tévénézés, veszekedések, nyugtalan alvás vagy a szorongó ébren fekvés. És nagyjából ennyi. Nincs semmi más. Nincs változatosság, nincs változás, nincsenek családi események, sem vakációk. A születésnapok jönnek és mennek. Szörnyűek, elviselhetetlenek, nyomasztóak.
A koronavírus gazdasági rendszereket válságba sodor, de kilátásba helyezi a sikeres és új tőkefelhalmozás lehetőségét is. (...) A koronavírust mindenki a saját érdekei szolgálatába állítja. A gazdagok még gazdagabbak lesznek, a szegények még szegényebbek.
Vérpad, hóhér nem a milliomosok számára van a világon! (...) Ők maguk a saját hóhéraik!
Arannyal (...) kényünkre-kedvünkre kelthetünk olyan érzéseket a környezetünkben, aminők után netalán éppen vágyakozunk.
Ott, ahol nyomorúság ütött tanyát, nincsen többé szemérem, sem bűn, sem erény, sem szellem.
A nyomorgók nem beszélhetnek az ő nagy áldozataikról azoknak az asszonyoknak, akik fényűző, elegáns világban élnek. Ezek a nők olyan prizmán keresztül nézdegélik a világot, mely aranyosra fest embereket és dolgokat egyaránt. (...) Gyönyörökbe merülve, közönyösek a szerencsétlenséggel szemben. A fillér szemükben sohasem jelent milliót, de a milliót viszont könnyen fillérszámba veszik.
Kedvünk töltésére könnyen gurul a tallér, csak akkor verjük a fogunkhoz, mikor valami hasznos vagy szükséges beszerzésről van szó. A táncosnő ölébe gondtalanul szórjuk az aranyat, de húzzuk-halasztjuk a fizetést, mikor a munkás tart elibénk számlát, melynek kifizetését éhező család várja. Hány ember visel százfrankos kabátot és hord gyémántos gombot a botján, aki huszonöt souból megebédel! Mintha sohasem vásárolhatnánk meg eléggé drágán a hiúság élveit!
Habozott-e valaha művész, mikor a gazdagság szegénysége meg a szegénység gazdagsága között kellett választania?
Az a baj, ha az ember bankban tartja a pénzét, hogy mire a tigris egyet pislant, az már ellened is fordul: ami a tied, az az övék lesz; a verejtékes munkád gyümölcse és eladogatott életed darabjai egy idegen tulajdonává válnak.
A drága ruhák nem rejtik el a valódi énedet, csak segítenek mérsékelni a bűzt. Mintha egy trágyarakást ponyvával takarnánk le a tűző napon.
Az összevásárolt dolgoknak nem csak előnyei vannak, de költségei is. Az életidőd, amit a pénz megszerzésére fordítottál, a mókuskerékben eltöltött rohanás, ami miatt az igazán fontos dolgokra nem maradt se időd, se energiád. Túl rövid az élet ahhoz, hogy arra pazaroljuk, hogy olyan dolgokért dolgozzunk, amik igazából egyáltalán nem számítanak. Még nem hallottam olyan emberről, aki visszatekintve az életére, a halála előtt azt mondta volna, hogy de kár, hogy nem dolgoztam még többet vagy nem vettem még két szobával nagyobb házat.
Használd a pénzt arra, amire való: adja meg azt a szabadságot, hogy az igazán fontos dolgokkal tudj törődni. De ha mindig elköltöd a pénzed minden felesleges dologra, akkor te fogod szolgálni a pénzt egész életedben, és nem az téged.