Filmidézetek a kapcsolatokról
(262)
Érdekes, hogyan élnek emberek a gondolatainkban. Mindig ugyanazok maradnak bennünk, és vígan elvagyunk így, nem is vágyva arra, hogy bármi is változzon.
Az emberek csodákra vágynak, de az is csodákat jelenthet, ha megfogják a kezed. Ez az a csoda, ami felszabadítja a csapdába esett szívet. Enélkül az élet nem lehet teljes.
Van, aki vezet, és van, aki követ. És ha vezetni nem tudsz, de követni nem akarsz, egyedül halsz meg a sivatagban.
Minden technológia elavul. Egy dolog marad csak állandó, az emberi kapcsolat. Mindenki csak arra vágyik, valódi kapcsolatokra.
Mindig a kapcsolat elején érzed magad a legerősebbnek. Mert olyasvalaki szemével látod magad, aki még nem ismer. Ez felszabadít, szárnyakat ad. Nem csak a másik izgalmasabb tőle, hanem mi magunk is. Olyan, mintha levedlenénk egy öreg bőrt, mint egy leguán. De a legfontosabb, hogy a kapcsolatban is, a házasságban is megújulunk, újra felfedezzük egymást.
A segítség sokféleképpen jöhet. Egy veseként, szép gesztusként, egy barátként, aki utat mutat. Mégis, túl gyakran nekünk kell gondoskodnunk magunkról. Félünk, hogy gyengéknek látnak, hogy nem vagyunk erősek. De az igazság az, hogy bár képesek vagyunk egyedül járni ezen a világon, legtöbbször az élet sokkal jobb másokkal.
Ha azt akarom, hogy valaki ott legyen az életemben, akkor ott tartom az életemben.
Nem járok osztálytalálkozókra, de értem, hogy mások miért teszik. Miattuk úgy érezheted magad, mint már nagyon régen. Kényelmes, ismerős, kicsit olyan, mintha hazamennél. Látod, milyenek lettek az emberek, amikor már valóra váltották az álmaikat, vagy amikor elvesztették az álmaikat. Vagy talán meglátod, hogy megtalálják azt, amit mindannyiunknak meg kéne, új reményeket és álmokat.