Idézetek a kapcsolatokról és a bizalomról
(56)
Addig él egy kapcsolat, amíg tartunk valahová, de nem kötelező fej-fej mellett haladnunk, szabadon követjük egymást. Bár ő élesen érzékeli, hogy lemaradok tőle, mégis tudja, hogy mikor haladnék kicsit egyedül az úton. Magányomba burkolódzva új élmények érnek, ezek megújítanak, frissítenek, időt hagynak, hogy rácsodálkozzam a körülöttem lévő dolgokra. Szükségem van ilyen időszakokra is. Mindvégig látjuk egymást, lehet közeli vagy távoli a sziluettje, élesen kirajzolódó, vagy homályos, ő mindvégig ott van, és engem mindannyiszor bevár.
Megállapodni azt jelenti, hogy arcunkat, vonásainkat a szelídült szerelem szépíti, finomítja. Eleget repültünk már, és toporogtunk tétlenül a terminálban, nincs B terv, nincsenek kiskapuk, kidolgozott menekülési útvonalak. Megállapodni azt jelenti, hogy fészket rakunk, mert véget ért egy életünk, és teljes erőből, szabad akaratból benne élünk ebben a másikban. Kötődünk egymáshoz biztonságosan, végérvényesen, és bízom benned annyira, hogy becsukott szemmel, hátravetve magam, bele tudok zuhanni a karjaidba.
Egy kontrollmániás partner soha nem fog megbízni a párjában, az ugyanis számára kiszolgáltatottságot, azaz bizonytalanságot jelentene. A folytonos ellenőrzéssel igyekszik kizárni az életéből a kiszámíthatatlanságot, ezzel próbálja lecsökkenti a sérülésesélyt. Rossz tapasztalatok okán félnek attól a fájdalomtól, amit egy-egy csalódás okozhat.
Kitárulkozásra gyakran kitárulkozás a válasz, így válik ez a folyamat önfenntartóvá, kölcsönösen jutalmazóvá, és így vezet ahhoz, hogy végül alaposabban megismerjük a másikat.
Néha szükségünk van valakire, aki hisz bennünk, aki támogat minket, amíg nem bírunk a saját lábunkra állni.
Ha te látsz és megérzel valamit a másikban, és rákérdezel, ő meg erre azt mondja: "Hát most nem szeretnék beszélni erről... ", "Ezt most hagyjuk!", "Majd holnap!", "Inkább máskor!", "Hosszú lenne!", akkor az hárítás, ami mögött ki nem mondott félelem, bizonytalanság rejlik.
Most azt mondod: szerelmes vagyok! - miközben önbizalomhiányod van. Ez azonban nem szerelem, hanem biztonság utáni vágy, amivel az a gond, hogy előbb-utóbb kialakul belőle a társfüggőség. És ez azzal fog járni, hogy amit párkapcsolatnak hívsz, az egy hatalmas játszmarendszerré és háborúvá változik. "Hol voltál, merre voltál? Szeretsz, nem szeretsz, biztosan szeretsz? Megcsalsz, nem csalsz meg?" - Sokáig sorolhatnám a jellemző kérdéseket, amelyek mind azt eredményezik, hogy meg fog szűnni a kapcsolaton belüli bizalom.
Nem bírod elviselni, ha rést ütnek a falon, amelyet gondosan magad köré vontál... már a gondolat is megrémiszt, hogy érezhetsz irántam valamit. Nem én gyötörlek téged, hanem valami más. Hogy mi, azt én nem tudhatom, te viszont igen. (...) Ezt a csatát önmagaddal kell megvívnod.
Két ember annyira más, végtelenül más, elképzelhetetlenül és kimondhatatlanul más, nincs olyan kapcsolat, ami csak kellemes. Óriási bátorságra van szükség ahhoz, hogy megmaradjon az őszinte, szabad megnyilvánulása mindkét embernek, akár barátok, akár szeretők.
Bízol benne... megőrzi titkodat. Mert a barátod. Mert a testvéred. Mert a szülőd. Ezért megosztod vele. De nem mindet. Nem mindent. Lehetnek titkaid, amiket elmondasz másoknak. Néhányat. Nem mindet. De egy napon érkezik valaki... valaki, aki nem barátod, nem testvéred, nem szülőd. Sőt, még csak nem is a szerelmed. Valaki más. Valaki több. Mindennél és mindenkinél több. Akiben feltétel nélkül bízol. Akinek nem csak néhányat mondasz el titkaidból. Akire mindet rábízod. Sőt a legnagyobb titkodat is: az életedet. Feltételek nélkül, kételyek nélkül. Ez több, mint bizalom. Ez a legszebb érzés. Az összetartozás érzése.
Tőlem nem kell félned. Érzem, hogy határozott céllal szegődtél hozzám. Tudom, nem mérhetlek olyan mértékkel, mint a többi teremtményt. Valamit akarsz tőlem, amit talán csak én nyújthatok neked... miért nem vagy őszinte hozzám?
A kapcsolatok legvarázslatosabb pillanatai közé tartoznak azok, amikor szavak nélkül is megértjük egymást. Amikor annyira bízhatunk valakiben, hogy tudjuk, nem kell elmondanunk, hogy mi van bennünk, a másik ért minket. Tudja, még mielőtt kimondanánk.
Hajlamosak vagyunk azt hinni, egyes kötelékek olyan erősek, hogy mindent kibírnak, de ez nem igaz. A bizalom megkopik (...), s ebben az egyenlőtlen küzdelemben a szerelem győzelmi esélyei megfogyatkoznak.
Mennyivel nagyobb élmény a jó, ha küszködni kell érte; mekkora erő úgy élni, mint egy hegymászó csapatnak, a (...) láthatatlanul egymáshoz rögzítő kötél biztonságában, együtt érezni boldogságot, bánatot, együtt izgulni, reménykedni, várni és segíteni annak a másiknak, aki éppen bajban van, aki rászorul.