Társadalommal kapcsolatos dalszöveg részletek

(48)

Menekül minden a földről,
ami nem bírja már nézni,
hogy az állatokat, sem az embereket
nem hagyják tovább élni.
És a nyakába kötnek mindent,
hogy érezze a súlyát,
ha elszabadulna, csak annál jobban
meghúzzák a pórázt.

Intim Torna Illegál

4

Bürokraták és pénzemberek irányítanak minket,
Hazug szólamok, ígéretek tartják alul a szintet.
Utat keresve, tapogatózva egymásra lépve élünk,
Megnyomorítva, mindent feladva szánalmas lesz a végünk.

Ismerős Arcok

11

Az emberek már nem nevetnek,
Nem élnek, csak nem tudják,
Éhesek és nem szeretnek,
Mint a kolduló kutyák.

Ismerős Arcok

19

Vasbetonba burkolódzik a vérkeringés.
A városlakó pulzust tapint, ez nem is kérdés.
Míg a millió közömbös kényelemben ül,
és a galambokkal szürkül.

Vad Fruttik

9

Az otthon nevű részen a panelrengetegben
embergépek élnek, zavartalan csendben.

A szájukon lakat van, minden ablak zárva,
kattanásig húzva a szívüknek cipzárja.
Ha éreznek is bármit, azt elcsomagolják,
masnis dobozokba, majd szekrénybe szórják.

Vad Fruttik

13

Az egész ország kórház, minden város egy kórterem,
A gyógyszerem a zene, túl beteg ez a kor nekem.

DSP Bradaz

14

Művészet a háború, művészet a szeretet,
Művészien etetik meg veletek a szemetet.

DSP Bradaz

13

Nem embert akarok szolgálni, hanem az emberiséget.

Epik High

13

Szívünk változásért eped.
Szemeink változásért könyörögnek.
Nevetésünk, könnyeink, szívdobogásunk változást kér.

Viktor Coj

37

Az emberek egyszerűek, az élet mégis bonyolult,
itt a gazdag is úgy panaszkodik, mint egy nyomorult.

Tkyd

47

Emberek csapdákban vergődnek,
feszül az indulat, a harag oly nagy.
Családok hullanak, süllyednek, fulladnak,
nem jön a mentőhajó, s a jéghegy túl nagy...

Ossian

14

Értékvesztve rohan a világ, gyengét a peremre taszít.

Punnany Massif

68

Kemény küzdelemmel az álmom valóra váltom,
Mert nem ismerem a nyomort, csak naponta látom.

DSP Bradaz

28

A gitártokokban gyűlnek az aprópénzek,
Boldogan dalolnak az utcazenészek,
Az élettől részeg az az öreg csavargó, az a padon alvó,
Csipp-csepp, egy esőcsepp cseppen a földre,
Csak figyelem csöndben, hogy a tócsát kitöltse,
Csak fel ne költse, hisz jobb, ha nem látja,
Hogy újságpapírral van bevetve az ágya,
Pedig valaha szerették, de a magányba menekült,
És pont azokon a napokon marad rohadtul egyedül,
Mikor kéne egy társ, akivel mindent megoszthat,
Örömöt, bánatot, jót és rosszat.

Anonim MC

43

Generációnk sapkáját szemébe húzza,
S minden baját a másikra fogja.

Edda

34

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom