Társadalommal kapcsolatos dalszöveg részletek

(46)

Az emberek már nem nevetnek,
Nem élnek, csak nem tudják,
Éhesek és nem szeretnek,
Mint a kolduló kutyák.

Ismerős Arcok

18

Vasbetonba burkolódzik a vérkeringés.
A városlakó pulzust tapint, ez nem is kérdés.
Míg a millió közömbös kényelemben ül,
és a galambokkal szürkül.

Vad Fruttik

9

Az otthon nevű részen a panelrengetegben
embergépek élnek, zavartalan csendben.

A szájukon lakat van, minden ablak zárva,
kattanásig húzva a szívüknek cipzárja.
Ha éreznek is bármit, azt elcsomagolják,
masnis dobozokba, majd szekrénybe szórják.

Vad Fruttik

12

Az egész ország kórház, minden város egy kórterem,
A gyógyszerem a zene, túl beteg ez a kor nekem.

DSP Bradaz

14

Művészet a háború, művészet a szeretet,
Művészien etetik meg veletek a szemetet.

DSP Bradaz

13

Nem embert akarok szolgálni, hanem az emberiséget.

Epik High

13

Szívünk változásért eped.
Szemeink változásért könyörögnek.
Nevetésünk, könnyeink, szívdobogásunk változást kér.

Viktor Coj

37

Az emberek egyszerűek, az élet mégis bonyolult,
itt a gazdag is úgy panaszkodik, mint egy nyomorult.

Tkyd

46

Emberek csapdákban vergődnek,
feszül az indulat, a harag oly nagy.
Családok hullanak, süllyednek, fulladnak,
nem jön a mentőhajó, s a jéghegy túl nagy...

Ossian

14

Értékvesztve rohan a világ, gyengét a peremre taszít.

Punnany Massif

67

Kemény küzdelemmel az álmom valóra váltom,
Mert nem ismerem a nyomort, csak naponta látom.

DSP Bradaz

25

A gitártokokban gyűlnek az aprópénzek,
Boldogan dalolnak az utcazenészek,
Az élettől részeg az az öreg csavargó, az a padon alvó,
Csipp-csepp, egy esőcsepp cseppen a földre,
Csak figyelem csöndben, hogy a tócsát kitöltse,
Csak fel ne költse, hisz jobb, ha nem látja,
Hogy újságpapírral van bevetve az ágya,
Pedig valaha szerették, de a magányba menekült,
És pont azokon a napokon marad rohadtul egyedül,
Mikor kéne egy társ, akivel mindent megoszthat,
Örömöt, bánatot, jót és rosszat.

Anonim MC

42

Generációnk sapkáját szemébe húzza,
S minden baját a másikra fogja.

Edda

34

Kézen fogva álltok be a sorba,
mosolyogva figyelitek, ahogyan pusztul és ég ez a Föld,
gyermekek sírnak a sarkon. Elhagyott életek,
haldokló emberek kiáltására ébredek minden éjjel.
Gyertyáktól világító autóutak, vonat alatt eltűnt lelkek,
mélybe zuhant testek kiáltására ébredek minden éjjel.
Összenyom a tér, fertőzött ez a világ.
Hova veszett szemetek csillogása?
Nézzünk egymásra, magunkba, emberek!

SP

44

Az igazságból elveszett az "i"!

Hofi Géza

216

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom