Dalszöveg részletek a szerelmi csalódásról
(56)
Őrlángra tettél engem,
Elhagytál, megértettem.
Ösztön csak a szerelem,
Gyengeség, villamosság.
Szívem megszokásból vár,
fölém nem hajolhat már,
végig hazugságokkal volt tele
a két nagy szembogár.
A fátyolköd felszállt lassan,
s feltűnt egy másik arc,
egy olcsó és hűvös szív,
mit mosollyal takarsz.
Sokáig boldog voltam én veled,
De nem tart örökké semmilyen mágia,
Ami megszületett, meg kell halnia.
Kivarratlan virradatban beszakad a jég alattam.
Amim volt, azt odaadtam, miattunk, s miattad, miattam.
Csalfa voltál, s úgy játszottál
Repestem, ha hozzám szóltál
Néma fák közt átkaroltál
Édes reménnyel itattál.
Szörnyű az a szerelem, amibe bele se lehet halni.
Csak mérgét, a keserűt nyelni, meg a fele szíved eldobni.
Mint egy eltérített járat,
amin bomba robban,
úgy öltél meg bennem minden vágyat,
semmi nem fájt ennél jobban.
Örökbe kaptalak, nem kértelek, de nélküled elárvulok.
Arról, ami köztünk lefolyt, csak azt tudom: hiába volt.
Amióta elmúlt a nyár,
már nem vagy több, mint egy gondolat.
De azért a szívem, babám,
úgy kétnaponta beleszakad.
Kolonc nélkül szebb minden,
hidd el, én is elhittem.
Fuss felém, vagy tűnj innen,
vigye már más, amit eddig én vittem!
Csak a szívemből hiányzik
Az az apró darab,
Kéne vissza, a múltkor nálad maradt,
És tönkretetted egy pillanat alatt!