Dalszöveg részletek a szerelemre való vágyakozásról
(27)
Olyankor szeress, mikor rám senki se vár,
Csak akkor keress, mikor őszbe fordul a nyár.
S ha elhamvadnak majd regénybe illő éveink,
Akkor, ahogy először, úgy ölelj megint.
Ha bűn, hogy várok rád, örökké bűnben élek.
Ha bűn az álmodás, én vállalom ezt a vétket.
Száz harcot vívtam már viharral, zúgó széllel,
De nem tudom, még nem tudom, a szíved hogy érjem el.
Van, akitől menekülök, valakihez futok én,
Van, akihez ledőlnék már egy kanapén,
Van, akitől félek, pedig szerettem az elején,
Kötődnék már valakihez úgy, mint a kollagén.
Egyszer úgy kopoghatnál,
Mintha nem is te volnál,
Aztán nagyot nevetnél,
Mintha mégis te lennél.
Egyszer eljegyezhetnél,
Gyémántgyűrűt vehetnél,
S akkor úgy is tehetnél,
Mintha tényleg léteznél.
Engedj el, képzelt világ, hadd lássak én is csodát.
Úgy lennék színtiszta nő, de súgd meg, hol a nagy Ő?
Nem vagyok jövőt ígérő, távoli égi jel,
csak egy földi álmodó, aki gyakran téved el.
Lehet, hogy nem vagyok pont olyan,
amilyet mindig is kerestél,
de az volna szép, ha mégis,
ha így is szeretnél.
Ha volna választásom, az csakis te lehetnél,
Mert nincs is szebb dolog egy nyári szerelemnél,
A parti fűben fekve, a csillagunkat csodálva,
Így álmodjuk magunkat a földöntúli szobámba,
És ha hiányzol néha, csak lehunyom a szememet,
Ha azt kérném, hogy maradj itt, mi lenne a felelet?
De ne is mondj semmit, álmodozzunk tovább ma,
És örökké emlékezzünk majd erre a csodára!
Képzeld, hogy futok szemben a széllel,
Kereslek szenvedéllyel,
Ábrándozom nappal és éjjel.
Várlak, csukott szemmel is látlak,
Az arcod, a szemed, a vállad,
Ábrándozom, hogy megtalállak.
A lelkem még dermedt, túl régen tart a tél,
Veled meglelhetném mindazt, amit elvesztettem rég.
Melegítsd fel a szívem, kérlek fogadd el zálogát,
Jöjj el vadvirág, szirmaid szórjad rám.
Kopár a világ.
Belehalni vagy boldog lenni,
veled élni meg jót és bajt,
hegy nélkül is csúcsig menni,
ez a vágy, ami ébren tart.
Vágyom, úgy vágyom két karodban hamvadni el,
Angyalom, Gábriel,
Az álom szárnyat bont bennem és égig emel,
A hajnal ne jöjjön el.
Arra kérlek, most az egyszer
ne fordíts hátat, ne válj köddé,
váljon a maradásod ösztönné.
A holnap úgyis a tükörképe lesz
a mának, ha egyszer vége.
Jöjj hozzám, bárhonnan,
Hogy ne legyek olyan nagyon egymagamban.
Volt már rossz, de lesz még jobb,
Az is elég, hogy ha szeretsz most valahogy.
Az utcák jól tudják, mi volt az álmom:
A másik felem végre megtalálnom.
Egész akartam lenni egész életemben,
Soha nem láttam, de hittem a végtelenben.