Dalszöveg részletek kedvesemnek
(281)
Holdsütötte éjszakán követtem a csillagok nyomát,
egyedül voltam, mellettem senki sem állt.
Most felemelt fejjel járok veled,
és a legsötétebb éjszakán is érzem, mennyire élek.
Aki szeret, az nem elvisel!
Többet érsz, mint a földön bármilyen szerep,
Te a múzsa vagy, nem a kép vagy a keret.
Szeretnék vér lenni a szívedben,
hogy dobogjak benned és forróság legyek a hidegben,
Szeretnék fény lenni a szemedben,
szeretném a kezem mindig ott látni a kezedben.
Lennék a takaród, mely minden este veled van,
Lennék egy csillag, minden éjjel terád ragyogna.
Ha már túljutottam minden hegyen
Hogy ajkad számról mintát vegyen
Volna-e kedved megöregedni
Énvelem...
Hosszú álomból ébresztettél fel.
Lehet, álom csak, mikor két karod átölel.
Veled érzem úgy, hogy a lelkem súlytalan,
szívem meztelen.
Zuhanunk, szoríts most engem.
Ha egyszer cserbenhagy a képzelet,
és utam folytatni már nem lehet,
Szétszórom könnyű szívvel mindenem,
ha te ott leszel velem.
Veled, érzem, új élet vár,
Rám ragyogsz, mint a napsugár,
Veled szép minden, nálad jobb nincsen,
Legyél az én kincsem.