Dalszöveg részletek a búcsúzásról
(45)
Elbúcsúzom, de ott leszek,
Ahol a szél zúg, a nap nevet.
Elbúcsúzom, de itt marad
Belőlem néhány pillanat.
Emlékezz, mennyire szerettél,
Mennyire fájt, mikor elmentél.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem.
Téged megbénít a félelem, engem meg a bánat,
Téged oda húz egy kéz, ami engem a halálba rángat.
De most elmegyek, elfogyok, mint a gyertyáról a viasz,
Tudom, ha valaha meghallod a nevem, azt kérdezed: ki az?
Ne félj az elválástól! A távollét olyan, mint a szél. A kis tüzeket kioltja, a nagyokat fellobbantja.
Én elindultam, és vissza se nézek már,
Felejts el, és soha ne gondolj rám,
Ne kérdezd, hová, ne kérdezd, miért,
Nyugtalan szív pumpálja bennem a vért.
Most elköszöni kell, csendesen.
Remélni, hogy nyomot hagyok a szíveken.
Ígérd meg nekem, hogy nem felejtesz el,
hiszen a részem vagy és a szívemben mindig ott leszel.
Úgy intek búcsút a régi barátoknak,
Mint akik a végén csak azért találkoztak,
Egy kézfogás, nem más, ennyi, ami megmarad,
Gerinctelen lettél, úgysem embereled meg magad.
Mindent elviszek és mindent itt hagyok,
Sohasem voltam és sohasem vagyok,
Te álmodj engem, álmodj tovább,
Soha nem veszíthetsz el.
Tíz lépés, száz lépés távolság kell.
Nem számít merre, csak el, tőled el.
Mit mondhatnál, mit mondhatnék,
Elkoptunk rég, szemeinkből nézd, hova tűnt a fény?
Elindultál hát felém,
Jöttél, és mindent vittél.
Talán te hittél egy másik új csodában,
Mert a régi neked így már kevés.
Ugyanaz a szív legbelül
Ma merre hajt észrevétlenül?
Ugyanolyan szép az a csillogás
Te kinek hazudtál valami mást?
Ne sírj majd, ha nem leszek,
Lesz majd más, aki rád nevet.
Kicsi angyal újra szárnyakra kel,
De az utolsó dalt ne játszd még ma el!
Álmodj tovább, elringat egy dallam,
Eltűnök én is, de ne félj, csak halkan.
Hazudnék, ha mondanám, hogy nem tör rám a gondolat,
Hogy lesz, amikor már csak úgy hallhatod majd a hangomat,
Ha felteszed a lemezem, hogy szóljon a rímek hegye,
De ha hívni próbálnál, túl késő, nem lesz, aki felvegye.