Dalszöveg részletek a boldogságról
(23)
Egy boldog pillanat nem más, csak színes vadvirág,
Mi elhervad, míg haza sem érsz.
Járom az utat,
Az ismeretlen előttem,
Szép vitézemet
Kutatja szárnyaló énekem.
Ó, az én szívem mindig ilyen marad,
Őszinte, hűséges, szerelmes és szabad.
Ültünk zsongó tavaszkor
Nagy tölgy tövében,
Énekeltünk selymes fűben,
Madárka szívében.
Néztük a Napot,
És lelkünk megtelt vele,
Merítettünk kék vízből,
Hol csorog hegynek ere.
Mondd! Te mitől lennél a legboldogabb a világon?
Csak kívánnod kellene, és teljesülne egy álom.
Ha a Mennyországban ébrednél,
ha állna az idő a szobádban,
hinnél-e vajon a csodákban?
Hozzuk le a földre az álmokat,
legyünk egy kicsit ma boldogabbak!
Indítsd a járgányt! Minek várjunk,
mint szorgalmas méh? Ma virágra szállunk.
Ez az a hely, egy új világ;
a napfény végre ránk talált.
Miért kergeted csupán a messze boldogságot,
Hisz itt van egy lépésre, tán te meg se látod,
Csak szívedben keresd, ne kint a nagyvilágban,
Van édes boldogság minden kis szál virágban.
Legyél boldog, még akkor is, ha sírni kell,
vigyorogj egyedül, hogyha nincs kivel.
Legyél boldog, még akkor is, ha nagyon fáj,
legyél boldog, még akkor is, ha nem muszáj.