Idézetek a világról
(619)
A cirkuszvilág éppeg olyan, mint a porond: ha megállás nélkül kerengsz benne, végül mindig ugyanoda érsz.
Van elég energia mindenki számára? Igen. Van elég élelem mindenki számára? Igen. Van elég lakóhely mindenki számára? Lehetne, nem okozna komolyabb problémát. A ruhákra ugyanez igaz. Elegendő az egészségügyi infrastruktúra mindenki számára? Még nem, de lehetne, ez csak szakképzés és a kisebb technológiai eszközök legyártásának függvénye, a bolygó nem korlátozza a lehetőségeket. Ugyanez a helyzet az oktatással. Vagyis a jó élet minden feltétele elegendő mennyiségben áll rendelkezésre ahhoz, hogy az összes élő ember részesülhessen benne. Az élelem, a víz, a lakhely, a ruha, az egészségügyi ellátás, az oktatás. És elég biztonság van mindenkinek? A biztonság egy olyan érzés, ami abból fakad, ha az ember hihet abban, hogy a fent felsoroltak mindegyikében részesülni fog ő is és a gyermekei is. Tehát ez járulékos hatás.
Egy jól működő világ olyan, hogy elég ránézni, és az ember úgy érzi, jobban alszik. Az egy olyan világ, ahol engedékenyebb magával az ember, megbocsátja mások bűneit, és saját magának is megbocsát.
Bárcsak kétszer ekkora lenne a világ! És bárcsak a fele még mindig feltáratlan volna!
Bámulatos, hogy az emberek mennyire megszállottjai saját maguknak, pedig annyi minden van a világban, aminek semmi köze hozzájuk!
Ha reá gondolsz, hogy a végtelenül nagy időből
Mennyi lefolyt már, és hogy az őselemekben a mozgás
Mily sokféle, egész könnyen képzelheted azt, hogy
Testünk magvai már gyakran léteztek ilyesmi
Rendben, mint amilyenben most vannak, de azért nem
Képes az ember eszével visszaidézni a múltat,
Mert közben szünet állt be az életben, s valamennyi
Mozgás érzés nélkül játszódott le az űrben.
Az a feltevés, amely szerint a kozmosznak érdeke az élet fenntartása, alig több, mint jámbor óhaj, jóllehet mint ilyen a vallásban, a morálban jól alkalmazható az emberiség boldogulását előmozdító hatalmas hajtóerőként.
Attól nem változik semmi, ha szembeszegülünk a létező valósággal. Ha változást akarunk, építsünk új modellt, amely feleslegessé teszi az előzőt!
A kreativitás annyit jelent: olyasmit teszünk, csinálunk, gondolunk, amit előttünk senki más nem tett, csinált, gondolt korábban, ezért a kreativitás az alapja minden változtatásnak a világban.
Amit látok, tapasztalok, sokszor elborzaszt. Úgy látom, Isten megunta ezt a világot, s elgondolkodott, érdemes-e ezt folytatni.
Az isteni gondviselés úgy rendezte, hogy a világ kormányzása, mely az idők kezdetén napkeleten volt, annak a napnak a közeledtével fokról fokra nyugatra helyeződjék át, hogy tudjuk, közel a világ vége, mivel az események folyása már elérte szélét az univerzumnak.
A világ megromlott, és tele van fájdalommal, és nekünk kell meggyógyítanunk.