Vigasztaló idézetek
(857)
A valóság most egy furcsa állomás,
De a köd felszáll, s egy szebb nap várhat rád!
Jó reggelt, jó reggelt -
Rád köszön majd egy új reggel,
a nap is felkel veled.
Jó reggelt, jó reggelt -
Ránk köszönt majd egy új reggel,
Hidd el, és ébredj fel!
Jaj, a honvágy iszonytató,
de ellene mit tehetek?
Hát hogy ne bőgjem el magam,
szájam kitátom s nevetek.
"Légy hálás azért, amid van, és vedd úgy, hogy a pohár félig tele van!" De szerintem ez baromság. Attól még, hogy azt mondják, valakinek valahol a világban nagyobb gondja van, mint nekem, én nem fogom jobban érezni magam. (...) Tudom, hogy lehetne rosszabb. Azonban attól, hogy tudom, hogy mások is szenvednek, én nem fogok kevésbé szenvedni.
Tudom, hogy vannak rosszabb dolgok is az életben, mint amivel nekem kell megküzdenem. Értem én, hogy az élet tele van szarsággal. Azt viszont nem, hogy miért kéne jobban éreznem magam attól, ha erre emlékeztetnek. Nem hiszem, hogy valakinek a fájdalma vagy a bánata kapcsán kifejezett őszintesége rossz dolog lenne, csupán azért, mert valaki más a világban szintén bánatos.
A világ legtöbbször szar, de még szarabb lesz, ha a saját szarunkról beszélünk, és azt mondják nekünk, ne gondoljuk, hogy szar az életünk, mert valakinek még büdösebb a szara. A szar az szar. Sok a szar - nagy ez a világ, sajnos elfér benne mindannyiunké. Nincs szükségem rád (sem bárki másra), hogy megjavítsd vagy eltüntesd a szaromat. Nincs szükségem rád, hogy lekicsinyeld azokat a nagyon is valós érzelmeket, amiket átélek. Csak azt akarom, hogy legyen terem beszélni róluk, és tudjam, ez így rendben van.
Hát nem mondom, lehetett volna
könnyebb is, jobb is - talán;
mert ki tudja, nem ahogy történt,
úgy volt-e jó igazán?
A seb se haszontalan,
ha kibírja az ember,
s a mínusz is fordulhat pluszba,
csak győzni kell türelemmel.
Szerencsére nem kell olyan sok időt kibírni ezen a világon, hogy ne lehetne valahogy kibírni.
Hát megint itt maradtam, olyan egymagamban,
ismerős az érzés, de már régen hozzászoktam.
Tudod, mindennek vége egyszer,
aztán álmokat úgy temetsz el,
hogy abból születnek új remények,
amitől lehet, hogy mások majd félnek.
Minden vég valaminek a kezdete. Tény, hogy nem kaphatjuk vissza, ami a miénk volt, de lezárhatjuk magunkban a múltat. Új életet kezdhetünk.
Bizakodjál, az élet mosolyog feléd.
Békesség nyomában szeretet jön eléd...
A rossz viszálykodást messziről kerüld el,
Lelked gyötrelmeit örömök váltják fel.