Vigasztaló idézetek
(843)
Az élet olyan, mint egy rosszul kisült tortalap. Egyszer csak morzsolódni kezd. Néha épp akkor törik el, amikor a legkevésbé számítunk rá. Egyszer csak darabokra hullik. De ne felejtse: hátra van még - a krém! Meg a szirup! Érdemes kivárni, hogy a tortalap beigya a szirupot. És ha jól sikerül a krém, mégiscsak remek lesz a tortánk!
A győzelem biztos, (...) az a bizonyos erkölcsi győzelem (...). Ez is olyan vigasz, mint a lélek halhatatlanságával való biztatás; tapasz az emberi hiúságon ejtett sebekre.
Nem hagyom, hogy egy rossz, fájdalmas emlék elvegye a kedvem az új dolgokkal való kísérletezéstől. (...) Többet ér, ha kibírom, pityergek egy keveset, és másnap felkelés után túlteszem magam rajta. Megmarad néhány horzsolás, amelyek emlékeztetnek a történtekre, és nincs ezzel semmi baj. Kis idő múlva a horzsolások elhalványulnak, mégpedig okkal: ideje belevetni magunkat egy újabb kalamajkába.
Ha egy nap elér a bánat legmélyére, ha már nincs semmije és senkije, egy barátja mindig lesz, akinek az ajtaján bekopogtathat: a munka!
Az élet bármikor meglephet, térdre kényszeríthet, és ha megteszi, emlékeztetem magamat. Emlékeztetem magamat, hogy én vagyok az apám és az apám apja, és én vagyok az anyám és az anyám anyja. És bár talán könnyű elmerülni a tragédiában, ami formál minket, és természetes, hogy azokra a pillanatokra összpontosítunk, amelyek térdre kényszerítenek minket, emlékeztetnünk kell magunkat, hogy ha felállunk, és egy kicsit tovább visszük a történetet, és tovább tudunk menni, ott lesz a szeretet.
Hogy van ezer vész és válság, az igaz, de (...) mint megígérte a végzet, békés hon vár ránk.
Az emberek (...) nem jutnak el a boldog végkifejletig anélkül, hogy előtte számtalanszor össze ne tört volna a szívük.
Gyakran megesik, hogy az élet kapva kap olyasmin, ami halál vagy betegség útján jön létre, és ettől váratlan távlatokba, magasságokba lendül.
Az élet azért nyújt számunkra kihívásokat, hogy fejlődhessünk. Bármi, ami az utunkba kerül, okkal érkezett az életünkbe.
A szenvedés nemesíti a lelket, a tapasztalás megtanítja becsülni az érdemet, a sors nem mulasztja el kárpótlást adni a megpróbáltatásokért a szenvedőknek, s a jóság, a nemes érzés előbb utóbb jutalmat talál.
Legyen szó akármilyen ránk váró kihívásról vagy épp nehézségről, betegségről: amint elkezd kibontakozni a rettegett esemény, és körvonalazódik, mivel is állunk szemben, sokkal kezelhetőbbnek és túlélhetőbbnek tűnik majd az egész, mert egyre több lesz róla az információnk, így egyre kevésbé érezzük magunkat kiszolgáltatottnak.