Vigasztaló idézetek
(811)
Elsírtam már a fájdalmakat,
kevés időt szentelek ma rá.
Néha mégis párat felkutatok,
hogy újra eltegyem a szívem alá.
Lelkemet sajogtatom hiába;
semmi nem lesz már ugyanolyan.
Mosolygom csak rajta könnyezőn,
így helyre rázhatom magam.
Az igazság az, hogy a legnagyszerűbb pillanatok nagy valószínűséggel akkor bukkannak fel, amikor a legkétségbeesettebbek és legboldogtalanabbak vagyunk, és a legnagyobb hiányt szenvedjük el. Csak a hiány ezen pillanataiban vagyunk képesek kilépni saját magunk mocsarából, és más utakat vagy jobb válaszokat keresni.
Az idő (...) lehet, hogy minden sebre gyógyír, de isten tudja, némelyik seb igen lassan gyógyul.
Minden elmúlik egyszer, de hogy mindezt a sok kínt
- elég nézni a tévét: az úttestre folyó vért,
kiégett szobabelsőt - vagy akár az egérét
a macska karma közt - ezt menti, hogy leforog mind
nyom nélkül valami kozmikus lefolyóban?
Rövid távon lehet, hogy az ignorálás vagy nevetés megoldásnak tűnhet egy problémára, de hosszú távon egészen biztosan nem. A hosszú távú nevetéshez először sírni kell, ezt senki sem úszhatja meg.
Minden kiüresedett valóság, minden nihil, minden kiderült hazugság lehetőség arra, hogy újraindítsd az életedet úgy, hogy az igaz, úgy, hogy az a sajátod legyen.
Mikor lelkünk a kínba belefásult
S a könyörgésre sincsen már erő,
A vágy tüzében önmaga elégett:
A boldogság akkor előnkbe jő.
Hagyd megtörténni a dolgokat,
legyen az szépséges vagy rémes!
Soha ne add fel,
mert semmi sem véges!
Ha rossz kedved van, nem túl jó a közérzeted, sminkeld ki magad! Meglátod, sokkal jobb lesz a helyzet!
Valamennyi, életed során elszenvedett megaláztatás feledésbe merül majd. A hibák, amelyeket elkövettél, úgysem számítanak a végén. Az összes rossz cselekedeted semmissé válik. Ha az életünk minden, amit megtapasztalhatunk, akkor ez az egyetlen dolog, ami lényeges.
Isten sohasem hagy el téged, fiam. Néha félrenéz, mert másokra is figyelnie kell. Olyankor te is elhagyatottnak és elárult árvának érezheted magad. De végül Isten mindig visszafordul hozzád, mert ő soha senkit nem hagy örökre magára.