Vigasztaló idézetek
(702)
Hullámvölgyben lenni nehéz. Fájdalmas is; de nem rossz. Nem könnyű az a helyzet, amiben most vagyok. Az utóbbi hetekben eléggé felfordult körülöttem a világ. Átéltem sokféle váratlan élethelyzetet, amikre nem számítottam, és ezek felkavaró érzelmekkel jártak együtt. De igyekszem... igyekszem elfogadni azt, ami van. Nem tiltakozom ellene, nem harcolok ellene. És ez békességet teremt bennem, és azt a biztos érzést, hogy kijutok. Még nem tudom, hogyan, de én a magam részéről mindent megteszek, hogy kijussak ebből a hullámvölgyből.
Rendbe lehet hozni a dolgokat. Ha felismerjük, mit is teszünk, meghozhatjuk a tudatos döntést: most másképp csinálom.
Szeretek élni. Néha persze rajtam is eluralkodik a vad, kétségbeesett, elviselhetetlennek tűnő szomorúság, de ha már túl vagyok rajta, tudom, hogy pusztán létezni, életben lenni nagyszerű dolog.
Ez a világ, minden zajával, tülekedésével annyit se érne, mint egy csacsi patája, ha az ember nem locsolhatná meg szegény lelkét egy pohárka jó vörös borral, amely, mint a szentáldozás, megtisztít bűneink üszkétől és megtanít szeretni a világot, megbocsátani neki a sok szemetet, amiből bizony eleget hord.
Reggel, napvilágnál a legiszonyúbb félelmek is összezsugorodnak, szétfoszlanak.
Mindig is csak arra vágytam, hogy biztonságban meglapulhassak, hogy valaki őrködjön felettem, hogy beáshassam magam egy anyaméhszerűen meleg helyre, és meglapulhassak ott, elrejtve az ég közönyös tekintete és a zord levegő ártalmas érintése elől. Ezért jelentett számomra mindig menedéket a múlt; egy olyan helyet, ahová lelkesen térek meg, hogy kezemet összedörzsölve lerázzam magamról a hideg jelent és a még hidegebb jövőt.
Nem sok haszna van a múltról vitatkoznunk, akármilyen sajnálatos események történtek is. Előre kell néznünk.
- Kisasszonyom, milyen vidám a szíved!
- Igen, uram, igaz. Szegény bolond, a gond elől kereket old.
Néha, amikor az embert fájdalom éri, segít, ha beleveti magát valamibe, ami súlytalanná teszi, és megszabadítja a terhektől.
Nem számít, mit hoznak az előtted álló évek. Mindig, a legnehezebb időkben is emlékezz rá, hogy nem vagy egyedül.
Néha nem sikerül valami, vagy megfáradtál, elgyötrődtél, aztán egyszerre csak észreveszel a sokadalomban egy nyílt emberi szempárt, találkozol a tekintetével, és mintha megáldoztál volna, megkönnyebbül a lelked.
Mikor rossz napom volt, egy barátom azt mondta, "menj, és moss hajat". Azt hittem, értelmetlen ötlet, de végül sokkal jobban éreztem magam tőle. Bár csak egy kis dolog, de mégis működik. Hajmosás és újrakezdés.