Vigasztaló idézetek
(831)
Gyakran megesik, hogy az élet kapva kap olyasmin, ami halál vagy betegség útján jön létre, és ettől váratlan távlatokba, magasságokba lendül.
Az élet azért nyújt számunkra kihívásokat, hogy fejlődhessünk. Bármi, ami az utunkba kerül, okkal érkezett az életünkbe.
A szenvedés nemesíti a lelket, a tapasztalás megtanítja becsülni az érdemet, a sors nem mulasztja el kárpótlást adni a megpróbáltatásokért a szenvedőknek, s a jóság, a nemes érzés előbb utóbb jutalmat talál.
Legyen szó akármilyen ránk váró kihívásról vagy épp nehézségről, betegségről: amint elkezd kibontakozni a rettegett esemény, és körvonalazódik, mivel is állunk szemben, sokkal kezelhetőbbnek és túlélhetőbbnek tűnik majd az egész, mert egyre több lesz róla az információnk, így egyre kevésbé érezzük magunkat kiszolgáltatottnak.
A kudarc mindössze azt bizonyítja, hogy a határainkat feszegetjük, és ezért fontos eleme a sikernek.
Minden reggel, minden délben, minden este, amikor az ostobán reménykedő emberek imádkoznak, mint a gyerekek, nekünk azt kell mondanunk nyugodtan és világosan: ez is el fog múlni. Mert elmúlik, kedvesem! Biztosan elmúlik!
Ne kérj bocsánatot, amiért sírsz. Ezek áldott könnyek. A belsőd ezen a sajátos módon kommunikál veled.
Egy kis kávéval és egy kis napfénnyel a problémák is kisebbek lesznek, és a világ megy tovább.
Nem az számít, elveszítjük-e a játszmát vagy sem. Az a fontos, hogyan viseljük el a veszteséget, hogy miképpen változunk meg tőle, okulunk-e belőle, használjuk-e a még sohasem volt új tapasztalatokat a következő játszmákban? A vereség furcsa módon egyfajta győzelem.
Hibák márpedig nincsenek. Bármit zúdítsunk is a saját fejünkre, bármilyen kellemetlen dolgokat, mindenképpen szükségszerűek, mert megtanuljuk belőlük, amit kell; bárhová lépjünk is, kellenek ezek a lépések ahhoz, hogy elérjük a kitűzött célt.