Vigasztaló idézetek
(865)
A legszebb pillanataid nem a múltban vannak (...), hanem arra várnak, hogy megérkezz hozzájuk.
Ami történt veled, meggátol abban, hogy megfontolt, igazságos, nagylelkű, józan, belátó, hűséges, tiszta és szabad légy? Meggátol-e abban, hogy teljes emberként járj az úton? Mindenről, ami bánatot okozott neked, jusson eszedbe: ami történt, nem szerencsétlenséget hozott életedbe, sőt, éppenséggel az ellenkezőjét: a bánatot derekasan elviselni, szívedben elcsöndesíteni egyenesen szerencse.
Sohase add fel a reményt, mert soha nem tudhatod, mit hoz a holnap. A rossz napok után jönnek a jók.
Közös tőről fakad
a rózsa, a tüske.
Ne sirasd, hogy annyi tervünk
szállt a kósza füstbe.
Voltak szép nyaraink,
jöhet az ősz, a tél.
Emlékezz boldogságunkra,
egy élettel fölér.
A fájdalom megtaníthat bennünket arra, hogyan kezeljük helyesen esendőségünket. Igen, a szenvedés sok esetben igazságtalan és céltalan, de ha megtanuljuk leküzdeni, akkor épülhetünk általa.
A valóság most egy furcsa állomás,
De a köd felszáll, s egy szebb nap várhat rád!
Jó reggelt, jó reggelt -
Rád köszön majd egy új reggel,
a nap is felkel veled.
Jó reggelt, jó reggelt -
Ránk köszönt majd egy új reggel,
Hidd el, és ébredj fel!
Jaj, a honvágy iszonytató,
de ellene mit tehetek?
Hát hogy ne bőgjem el magam,
szájam kitátom s nevetek.
"Légy hálás azért, amid van, és vedd úgy, hogy a pohár félig tele van!" De szerintem ez baromság. Attól még, hogy azt mondják, valakinek valahol a világban nagyobb gondja van, mint nekem, én nem fogom jobban érezni magam. (...) Tudom, hogy lehetne rosszabb. Azonban attól, hogy tudom, hogy mások is szenvednek, én nem fogok kevésbé szenvedni.
Tudom, hogy vannak rosszabb dolgok is az életben, mint amivel nekem kell megküzdenem. Értem én, hogy az élet tele van szarsággal. Azt viszont nem, hogy miért kéne jobban éreznem magam attól, ha erre emlékeztetnek. Nem hiszem, hogy valakinek a fájdalma vagy a bánata kapcsán kifejezett őszintesége rossz dolog lenne, csupán azért, mert valaki más a világban szintén bánatos.
A világ legtöbbször szar, de még szarabb lesz, ha a saját szarunkról beszélünk, és azt mondják nekünk, ne gondoljuk, hogy szar az életünk, mert valakinek még büdösebb a szara. A szar az szar. Sok a szar - nagy ez a világ, sajnos elfér benne mindannyiunké. Nincs szükségem rád (sem bárki másra), hogy megjavítsd vagy eltüntesd a szaromat. Nincs szükségem rád, hogy lekicsinyeld azokat a nagyon is valós érzelmeket, amiket átélek. Csak azt akarom, hogy legyen terem beszélni róluk, és tudjam, ez így rendben van.
Hát nem mondom, lehetett volna
könnyebb is, jobb is - talán;
mert ki tudja, nem ahogy történt,
úgy volt-e jó igazán?
A seb se haszontalan,
ha kibírja az ember,
s a mínusz is fordulhat pluszba,
csak győzni kell türelemmel.