Idézetek a türelemről
(341)
Türelmesnek lenni általánosságban nem is olyan nagyon nehéz; de ahol azon dolgok, melyek éppen a türelmet igénybe veszik, folyvást mindig meg-megújulnak, ott erélyes, szilárd akaraterő kívántatik hozzá, mert a türelem nagyon, de nagyon nehezen teljesíthető kötelességgé válik, és gyakran akkor szakad el a fonala, amikor arra éppen a legnagyobb szükség volna.
A gyümölcsöt nem akkor élvezheted, amikor még virága sincs. Nem akkor, amikor elülteted. Nem akkor, amikor még csak egy parányi mag. És lehet, hogy míg beérik, sokszor azt érzed, hogy hiábavaló. Hogy reménytelen. Hogy nem lesz belőle semmi. Hogy nem ad majd szép gyümölcsöt. De hidd el, nem hibavaló. Mert a sok fáradozás, munka, hit - és legfőképp a szeretet meghozza az igazi gyümölcsöt.
Azok az emberek, akik próbára teszik a türelmünket, valószínűleg okkal vannak jelen az életünkben. Lehet, hogy hozzájárulnak a személyes fejlődésünkhöz, az együttérzésünk és megértésünk növekedéséhez. Feltétlen szeretetre taníthatnak.
A türelem éppen olyan félelmetes fegyver, mint a harag. Sőt, félelmetesebb, mert kevesebb ember rendelkezik vele.
Hol rejt el egy bölcs ember egy levelet? Az erdőben. De mit tesz akkor, ha nincs erdő? Növeszt egyet, hogy elrejthesse benne.
Józan ész soha sem áldoz fel pillanati vagy igen kis időre terjedő haszonért, habár ma nyulhat is hozzá, jövendő nagyobb `s tartósb hasznot; de inkább az ideigóráiglani rövid nyomást a várható hosszabb kellem miatt békével türi.