Idézetek a türelemről
(331)
Hol rejt el egy bölcs ember egy levelet? Az erdőben. De mit tesz akkor, ha nincs erdő? Növeszt egyet, hogy elrejthesse benne.
Józan ész soha sem áldoz fel pillanati vagy igen kis időre terjedő haszonért, habár ma nyulhat is hozzá, jövendő nagyobb `s tartósb hasznot; de inkább az ideigóráiglani rövid nyomást a várható hosszabb kellem miatt békével türi.
Ne sürgesd az időt: semmivel ne kapkodj, sehová ne siess. Legyen időd kivárni, amíg a dolgok megérkeznek hozzád.
Minden nehézség közül, amivel egy ember szembenézni kényszerül, egyik sem akkora büntetés, mint az egyszerű várakozás.
Ne törődj a téged ért támadásokkal, és ne is válaszolj rájuk; egy idő után maguktól abbamaradnak.
Erő kell ahhoz, hogy tudj várni. Az pedig a gyengeség vagy a gyávaság jele, hogy lépünk, amikor nem kéne.
A türelmetlen horgász sosem fog igazán nagy halat, mert kirántja a horgot, amikor az úszó az első kis rángásra épphogy bukdácsolni kezd. Nincsenek ahhoz idegei, hogy megvárja, amíg az igazán nagy hal ráharap a horogra. A nagy hal azért lesz nagy, mert okosabb és óvatosabb, mint a többi, melyeket már süldőként kifogtak.
Az igaz művész nem ír gyorsan, hacsak hangulata nem így kívánja, és csupán elvétve képes nagy mennyiségben alkotni. Nem tud leszerződni olyasmire, hogy adott határidőre ennyi meg ennyi szót leszállít, hanem természetes tempójában, megfontoltan, nem ritkán kifejezetten lassan, s mindig lelkiállapotától meghatározottan ír; kihasználja a kedvező alkalmakat, ám egyetlen mondatot sem vet papírra, amit fáradt elmével vagy kényszerből formálna meg.